Csak egy kis odafigyelés kellene és tökéletes üdülőhely lehetne Gárdony, hiszen minden adottsága megvan. Közel van a fővároshoz, ott a Velencei tó és viszonylag olcsón lehet szállást találni. Mi hiányzik?

Gazda nélkül?
Mint oly sok dolog, a gárdonyi strandok is gazdátlanok. Azaz dehogyis azok. Több gazdájuk is van. A szabadstrand és a fizetős is az önkormányzat tulajdona, neki okoz fejtörést és hoz némi pénzt. Ők nem feltétlenül jó gazdák. Aztán ott vannak a vendéglátóhelyek, akik közvetlenül érdekeltek abban, hogy valami jó legyen, hiszen ettől lesz több vendégük. És persze ott vannak a szállásadók is... Nem is értem, miért nem tesz senki azért, hogy a strand kellemes, mondjuk úgy, európai hely legyen.

Bajok a látogató szemével
A Sport Beach-en nem is olyan rossz a helyzet. Van játszótér a gyerekeknek, szép parkos a környezet, öko-tudatos feliratok találhatók a wc-n, van bio ételeket és italokat kínáló büfé is. Sőt, nyugatabbról ellesett animáció is a gyerekeknek. Itt csak annyi kellene, hogy a tulajdonos, vagy bárki, akinek ebből haszna van egy picike pénzt ráköltsön például a part menti részekre és tavasszal - vagy akár év közben többször, ha az időjárás miatt szükséges, megdolgozza a földet és befüvesítse úgy, hogy azon kellemes legyen ülni, feküdni játszani. Jelenleg kiégett, göröngyös a talaj. Szomorú.

Ennél szomorúbb viszont a szabad strand, amely egy büfésor, a Postás Kemping és a Velencepart hotel előtt terül el. Igénytelen, teljességgel rendezetlen, pedig látszik rajta: látott szebb napokat is. Jelenleg csak két lépcső vezet a vízbe, a többinek csak a helye van meg, így elég nagy a tolongás, alig lehet ki vagy bejutni. A parton nincs öltöző (a wc erre alkalmatlan), nincs semmi, ami árnyékot biztosítana. A fűről jobb nem is beszélni... Helyenként fellelhető, de senki nem rendezte például a csatornázás (?) nyomait. Vagyis keresztül-kasul van ásva a part egyik része. A parkolásért mégis pénzt kér valaki (670 Ft/nap), vajon ez kinek a bevétele lehet és milyen jogon parkoltat?  A büfében mégis magasak az árak, amit csak azért nevezek pofátlannak, mert a felárat itt a semmiért fizeti az ember.

Miért baj ez?
Bevallom, szerettem volna jó pár napot eltölteni a családommal az egyik vízparti szállodában. Szerencsére előtte egy hétvégére leugrottunk barátainkhoz és volt alkalmunk felmérni a terepet. Egy-egy napra talán megéri, de hosszabb időre nem érdemes tervezni. Szegényes programlehetőség és a fentebb vázolt állapotok miatt.

Mi lenne a megoldás?
Az összefogás. Mert a rendezett partszakasz mindenkinek érdeke lenne... Elsősorban azok tehetnének érte, akiknek üzleti érdekük fűződik hozzá. A szállásadók és a büfések. Aztán persze azok is, akik élvezni, használni szeretnék a strandokat. A nyaralótulajdonosok és a vendégek.

A magam részéről szívesen beszállnék néhány kiló fűmaggal és pár költséghatékony ötlettel pl. a part menti öltözők építésére, de akár konkrét pénzzel is. Ha néhány ezer forintot mindenki beadna a közösbe tényleg tökéletes üdülőhely lehetne Gárdony és még példát is mutathatna.

Tisztelt Önkormányzat, Kedves vendéglátók, drága nyaralótársak! Elkezdjük?

Miskolcon rendeztek országos fenntartható energia fórumot mindazoknak, akik kicsit is előbbre néznek az orruknál. Nekünk, a városlakóknak számtalan, és minden esetben költséghatékonyabb technikák állnak már a rendelkezésünkre, amivel lakásainkat, házainkat, akár egész tömböket – hajrá lakóközösségek és közös képviselők! – alakíthatunk át környezetbarát és pénztárcakímélőbb energiafogyasztásúvá. És hogy mindez a másik oldalról nézve is óriási biznisz, ne tessék elfelejteni! Nemzetgazdasági szinten is jó lenne felismerni végre...

Ki ne hallott volna már napelemekről, szélenergiáról, vagy bioetanolról? Trendi ma környezetbarátnak és jól informáltnak lenni. Amikor azonban egy konkrét példát keresek, pl. miként szerelhetek újépítésű lakásom kelet-nyugati fekvésű szobaablakaira napelemet, hogy a melegvízfogyasztásomat így oldjam meg a jövőben, cserben hagy áldott jó barátom, a „google search”. Ebben is segített a miskolci konferencia, ahol tisztázták a gazdaságosabb lakásfenntartási módszerek, idehaza fellelhető technológiák, szakemberek és létező lakóközösségi példák hátterét, hozzáférhetőségét. Ezekből szemezgetek majd a megújulós sorozatban, de előbb érdekes látni miként támogat (?) engem és a lakóközösségeket kis hazám, ha végre befektetnénk valami hibrid rendszerbe.

A megújuló energia téma apropóját adhatná a koppenhágai klímacsúcs is (2009. december) mely több mint csalódást okozott a résztvevőknek. Amikor Amerika és Kína továbbra is hajthatatlan a szén-dioxid kibocsátás csökkentésével szemben, talán értelmetlen is apropókat keresni. A jó hír az, hogy mi európaiak vagyunk, akiket a haszonszerzés mellett jobban érdekel a környezetünk értelmesebb kihasználása is. A megoldások pofonegyszerűek, kisbefektetéssel, akár magánemberként: helyi szinten összefogással lennénk képesek saját, alapvető kiadásaink csökkentésére, mindenféle kényelmi megvonás nélkül.

A nap egyik előadója felsorolta a megcáfolhatatlan adatokat pazarló és gazdaságtalan életvitelünkről, melyek növekedésében mi lakosok vaskosan közreműködünk. A vezetékes energia ára minden évben folyamatosan nő, közben a lakossági és kommunális energiafogyasztás az iparihoz képest 61 %-ban vezet. Magyarország alapvető stratégiai kérdése kellene, hogy legyen az energia, víz és élelmiszer megoldásának kérdése hosszú távon. Ehhez képest csak tervszámok vannak, az idő pedig gyorsan halad.
 
Ha egy fifikásabb befektető szemüvegén keresztül nézzük ugyanezt, máris láthatjuk, a XXI. század legnagyobb üzlete a megújuló-energiatermelés lehet. Magyarország azonban földgáz csapdában van. Mit tehetne?
A 2013-ig tartó időszakban az Európai Unió összesen 9 milliárd euróval támogatja a megújuló vagy megújítható energiaforrások kiaknázását, illetve az energiatakarékosságot a tagországokban. Magyarország 359 millió eurónyi uniós hozzájárulásra tart igényt ezen a területen.
Az igény után azonnal felmerül persze a hazai szakértők fejében, hogy hol van akkor a pár éve már késlekedő megújuló energia törvény, amely a létező energiafajták egyensúlyának megteremtéséhez járulhatna hozzá, továbbá rendezné a jelenlegi hőpiacot, a hazai energiastratégiát és távvezeték kiépítéseket, vagy befolyással bírna a befektetői gondolkodásmód megváltozására. Átláthatóbb pályázati struktúrával és előnyben részesített lakóközösségi pályázókkal még jobban közérthetőbbé tehetnék a környezetbarát energiák kihasználtságát, hangoztatták a fórum előadói.
És ha már a hazai, mindenkori vezetés hibáinál tartunk, jó tudni, hogy máig nem készült el a hazai megújuló energia potenciál felmérése, vagyis nem tudjuk pontosan ezen környezetbarát, fenntartható energiákból hogyan gazdálkodhatunk/hatnánk a jövőben. (a szakemberek szerint, 4 milliárd forintba kerülne egy ilyen felmérés)

A hiányosságok alapjainak megoldása döntéshozóink kezében van. Addig is használjuk ki magánemberként a már kiépített, az uniós pénzek lehívását segítő pályázati rendszert.
Sok KEOP-os pályázat támogatja a megújuló energiára való átállást egyéni és lakóközösségi szinten is. (Nemzeti Fejlesztési Ügynökségen belül: Környezet és Energia Operatív Program) De hasonló támogatások a jelenleg is futó Klímabarát Program folytatása, vagy a panelek Öko programja. Vehetünk már energiatároló egységeket is, s akkor bátran kezdeményezhetjük egy lakásban, vagy társasházban akár a hőszivattyúra való átállást a drága és korszerűtlen központi fűtés helyett.
Vannak tehát kézzelfogható eredmények is, ami számunkra azért is jó hír, mert elsősorban a kisbefektetők, a magánemberek, kis közösségek kezdeményezésére, összefogására épülő és rentábilis megoldások ezek.

A konkrétumokról legközelebb.

Pénztárcakímélő tippek, hogyan fogyasszunk kevesebb energiát otthonunkban.

Meglepve tapasztaltam párommal, hogy mostanság hónapról hónapra jócskán nő az áramfogyasztásunk, ami 50 nm-es, jól szigetelt, újépítésű otthonunkban mégiscsak meglepő. Az összehasonlítások könnyen láthatók, ha havi órabediktálást végez az ember. Én a március-május időszakot látva rökönyödtem meg (ez kilowattban nálunk 136, majd 157 KW pluszt/különbséget jelentett mindig az előző hónaphoz képest). Utánajártunk mi a legegyszerűbb és kisbefektetéssel járó pár teendő, amire oda kellene figyelni a mindennapokban, hogy legalább havi 2000 forintot csökkentsünk víz- és áramfogyasztásunkon. Meglepően egyszerű volt a megoldás, s a végeredmény jóval túlszárnyalta az álmunkat.  

1. Kisgépeket a konyhába!
   Nemcsak könnyebb kisgépekkel az élet, hanem spórolhatsz a hellyel, idővel és az áramszámlával is. Vízforraláshoz, kávé- és teafőzéshez, tojásfőzéshez használjuk bátran az erre való gépeket, hiszen gyorsaságuk logikusan kevesebb energiafogyasztást jelent.
    
2. Nem kell előmelegíteni!
   A sütők hatékonyabb kihasználása igen fontos lenne azoknak, akik remek főzőtudományukhoz hetente többször is bekapcsolják ezt a részét a tűzhelynek. Tévhit, hogy mindig szükség volna előmelegítésre. Csupán a kenyérsütés vagy kelt tészták sütése esetén van erre szükség. Egyéb sütik, húsok hideg sütővel kezdve ugyanannyi idő alatt elkészülnek, s közben a szakemberek szerint 20% energiát spórolunk.
    
3. Villanytűzhelyen az illeszkedés a lényeg!
   Az energiapersely.hu oldal szerint – bár a józan ész is ezt diktálná – a legfontosabb tipp a főzésnél a főzőlap átmérőjének megfelelő fazekak használata. (a megfelelő hőmennyiség elnyerése végett) Megfelelő fedők használatával (és annak ritkább emelgetésével) harmadára csökkenhet a főzési idő és az áramfogyasztás. S ha egy hosszabb főzésben vagyunk, érdemes a végétől számítva már akár 10 perccel hamarabb leállítani a főzést, a maradékhő így is elegendő energiát ad a befejezéshez.
    
4. Energiatakarékos égőket minden sűrűn használt helyiségbe!
   Ha vennénk a fáradtságot (mi vettük) és kicserélnénk az összes hagyományos izzót a korszerűbb energiatakarékosra, akkor 20%-kal csökkenne az áramszámla csupán ettől a lépéstől. (Konkrét számokról: nálunk a két szobában 4x50 KW és 2x60 KW-ot cseréltünk egyenként 800 forintos, 1x28 és 2x11 KW fogyasztású energiatakarékos égőre. A fényerő kitűnő, mert ugyanazt eredményezi, mint korábban, a fogyasztott kilowatt pedig magáért beszél.)
    
5. Hűtőcsere? Megéri!
   Bizony, a mai hűtők energiafelhasználása 60%-ot javult 20 év alatt. Így azoknak, akiknek kb 1990. előtti hűtőjük zakatol a konyhában, igencsak megéri befektetni egy újabba.
    
6. Csupán a teljes kikapcsolással nem fogyasztunk energiát!
   A mobiltöltő akkor is fogyaszt áramot, ha be van dugva a konnektorba és nem tölt éppen semmit. A legtöbb PC, tévé, hifi és egyéb háztartási és szórakoztató gépezet akkor is fogyaszt folyamatosan, ha „stand-by” üzemben hagyjuk.
    
7. Mosógépből is az újak a takarékosabbak
   Ha már a hűtők esetében elfogadtuk, hogy évtizedek alatt hatalmas százalékokban csökkent az energiafogyasztás, akkor a mosógépeknél sem lepődünk meg az alábbi adatokon: 20 évvel ezelőtt a mosógépek 50%-kal fogyasztottak több áramot, mint ma. A vízfogyasztás még nagyobb mértékben javult mára. A 20 éve 150 liter/töltés arány mára 40 liter/töltésre csökkent.
   Itt jegyzem meg, hogy a környezetvédelmi minisztérium a rászoruló családok (idősek, nagycsaládosok, fogyatékkal élők, regisztrált munkanélküliek) részére pályázatot indított hűtő-, és mosógépük energiatakarékosra cserélésre. A Klímabarát Háztartási Program 2010. október 30-ig tart.
    
8. A hűtő és a fagyasztó leghatékonyabb hőfoka is beállítható!
   A hűtőnek nem hidegnek, hanem optimális hőmérsékletűnek kellene lennie. A szakemberek szerint ez a hűtő esetében 7 fok, a fagyasztónál -18 fok. Ha digitális a hűtőnk, akkor csak „push the button”. Ha nem, akkor elő a remek hőmérővel!
    
9. Megszokások leküzdése… szóljunk és figyeljünk egymásra és magunkra!
   Vannak az állandóan lekapcsolgatós típusok és a mindent kivilágítósok. Az első a pénztárcakímélő, s ma már a trendi, környezetbarát, az utóbbi a pazarló, feledékeny típus. Nézzünk magunkba és vegyük a fáradtságot mindig lekapcsolni a villanyt, ha nem tartózkodunk már a szobában, fürdőben, konyhában!
    
10. Nyitva hagytad a csapot, háromszor kimaradsz a dobásból!
    Talán a legbanálisabb, mégis egyik legfontosabb tipp, ha a vízszámla szemszögéből is megnézzük pazarló életmódunkat: például fogmosásnál ne folyó csapvizet használjunk, zuhanyzásnál a beszappanozáskor zárjuk el a vizet. No és jöhetnék itt a wc-öblítésre is felhasználható felmosó/mosogatóvízzel, vagy a kisbaba fürdővizével is, amit nagyszüleink természetes rendszerességgel alkalmaztak annak idején. Vagy ez ma már elképzelhetetlen?

Ha sárkányfű-árust nem is, de tejesembert és bioboltot találtam a zoldterkep.hu adatbázisában. Budapest és más városok eszmeileg zöld helyei google keresővel csak neked, csak veled végre egy helyen.

Igazából úgy indult a dolog, hogy az egyik kedvenc oldalamon, a Tudatos Vásárlók weblapján böngésztem aktuális civil és közösségi ügyeket keresve. Persze dühös is lettem hirtelen, mert az ötlet pofon egyszerű, mégsem nekem jutott eszembe. Amikor az internetezők tudatosabb fogyasztókká nevelésében kezdeményeznek akciókat kisebb-nagyobb közösségek, többnyire legyintek, mert nem érzem a hatékonyságot. Bezzeg most! Elkészült a zöldtérkép.hu oldala, ami valójában egy csináld-magad adatbázis mozgalom fővárosi kezdeményezőkkel. A budapesti ugyanis az az emberfajta, aki hamar beleun a hipermarketek egyenuborkáiba, vagy a gyanúsan óriás paradicsomokba, s könnyen nyit a biomizéria felé csak azért, hogy végre valami újat, mást, eredetit és esetleg különlegeset kapjon. A kezdeményezés remek, hiszen az internetes adatbázisban az ország városaira rákeresve, saját utcátokra is szűkítve találtok meg tejesembert, bioboltot, állatmenhelyt, kerékpártárolót, ivókutat, ökoboltot, teleházat és egyéb „zöld”, vagy ahogy én találóbbnak érezném, értelmes közösségi pontokat.

Én jelenleg Budapesten a 9. kerületben élek egy rehabilitált, de sűrűn beépített városrészben. A környéket már hónapok óta járom gyalogszerrel, de az egyelőre kezdő adatbázis máris mutatott számos újdonságot, amiket eddig még nem fedeztem fel. Én a http://budapest.zoldterkep.hu oldalon a kerületre kerestem rá, de lehet egyéb kategóriák, kulcsszavak, részletes keresés alapján is találatot szűkíteni. Az én környékemen múzeumok, alapítványok, szociális bolt, egyesületek, szelektív hulladékgyűjtő helyek, fiókkönyvtár, termelői tejautomata, biobolt, antikvárium, fürdő, kiterjedtebb parkos zöld terület, kerékpárbolt, autókölcsönző és patikák, de még Marika néni kávézója is ott virít a térképen.

Vidéki városok közül a http://miskolc.zöldtérkép.hu oldalt választottam, amit jól ismerek, s kissé csalódottan láttam, hogy egyelőre elég szegényes a kínálat a külső városrészek közösségi pontjait és termelői-, bioüzleteit illetően. Az országos adatbázis persze folyamatosan bővíthető, ha valami nincs rajta, te magad is felteheted.

Aki pedig célirányosan a környéke tejesemberét keresi, az kattintson a Tudatos Vásárlók Egyesülete termelői tej adatbázisára, mert hogy speciálisan ilyen is van már

Sokszor halljuk, hogy az adásvétel nagyon fontos dolog, nagyon meg kell gondolni, hogy mit és hol vásárolunk. Vannak is elképzeléseink arról, hogy hogyan is folyik mindez, de amikor eladóként, vagy vevőként belecsöppenünk, néha csak kapkodjuk a fejünket.

Mindazoknak tehát, akik nem naponta adnak-vesznek, álljon itt segítségül egy kis összefoglaló az adásvétel folyamatáról, először az eladó szempontjából.

1. Banális, de igaz - győződjünk meg arról, hogy mink van

Eladóként az ember legfőbb célja, hogy minél drágábban adja el az ingatlanát és az ezért járó pénzt a lehető leggyorsabban és legbiztosabban a számláján tudja. Mielőtt mi magunk eladásra adjuk a fejünket, tudjunk meg mindent az ingatlanunk jogi helyzetéről: bármilyen furcsa, gyakran csak közvetlenül a szerződéskötés előtt derül ki, hogy van egy elfeledett teher az ingatlanon. Érdemes tehát a legelején meggyőződnünk arról, hogy az kinek milyen mértékben a tulajdona (pl: testvérünk, házastársunk rákerült-e annakidején a tulajdoni lapra, öröklés esetén tényleg bejegyeztek-e minden örököst), van-e esetleg haszonélvező (pl: édesanyánk) az ingatlanunkon, és ami manapság igencsak gyakori, terheli-e, és ha igen mennyi jelzálog, illetve szerepelnek-e az ingatlan tulajdoni lapján (ezt a földhivatalban kérhetjük ki) egyéb bejegyzések, pl.: végrehajtási jog (ez utóbbi nagyon könnyen megeshet például egy nem megfelelően kezelt parkolási bírság miatt is!). Ne gondoljuk, hogy mindez felesleges akadékoskodás, épp ellenkezőleg. Eladóként pontosan tisztába kell legyünk azzal, hogy mi is az ingatlanunk valódi helyzete. Ha ebből jól felkészülünk, sok kellemetlenségtől megóvhatjuk magunkat.

Érdemes továbbá a lehetőségekhez képest felkészülni a lakásunk műszaki adataiból, egyéb tulajdonságaiból - ide tartozhat az esetleges eltérés a tulajdoni lapon szereplő mérettől, a födém, a falazat jellemzői, a közös udvar/parkoló/tároló használatának szabályai stb.

2. A szerződéskötés előtt

Az adásvétel következő lépése egy olyan ember megtalálása, aki hajlandónak mutatkozik ingatlanunk megvásárlására, azaz megtalálni a Vevőt. (Ez a feladat manapság a legnehezebb - a különböző módszerekre, hasznos tanácsokra a későbbiekben külön posztot szentelünk.) Ha úgy érezzük, hogy egy valóban megbízható vevőjelölttel találkozunk, célszerű közösen ügyvédhez fordulni. Fontos tudnunk, hogy a magyar gyakorlat szerint az  adásvételi szerződést elkészítő ügyvédet a vevő választja és ő is fizeti, amitől természetesen el lehet térni. Nincs azonban akadálya, hogy eladóként – viselve ennek költségeit – ügyvédet bízzunk meg az adásvételi szerződés véleményezésére.  Sok eladó túl későn szembesül azzal, hogy neki is elemi érdeke (lett volna), hogy az adásvételi szerződést egy jó ügyvéd készítse el.

Általánosságban elmondható, hogy egy jó ügyvéd, mielőtt hozzálátna az adásvételi szerződés megszerkesztéséhez, elbeszélget a felekkel, hogy a vevő és az eladó mellett ő maga is képet kapjon a felek szándékáról, így a vételárról, annak megfizetéséről (egyösszegben, részletekben, bankkölcsönből), a birtokbaadásról, és más fontos tényezőkről. A részletes ügyvédi tanácsadás már csak azért is nagyon lényeges, mert sokszor olyan problémákra világít rá, amikkel a felek előre nem számolnak, például hogy a bank csak az utolsó vételárrészletet fogja utalni, azaz előtte a teljes önerőt meg kell fizetni, vagy hogy jelzáloggal terhelt ingatlan esetén nem javasolt a foglaló közvetlen átadása - előfordult ugyanis hasonló esetben, hogy a foglaló a kaszinóban landolt, a jelzálog meg maradt a lakáson.

Azaz a jó tanács, eladónak és vevőnek is: azzal a körültekintéssel válasszunk ügyvédet, ahogy orvost választunk. Itt is igaz a mondás, hogy olcsó húsnak bizony sokszor híg a leve, ami egy adásvétel esetében végzetes lehet.

3. Az adásvételi szerződés előkészítése, aláírása

Az ügyvéd ezután a jogi helyzetnek megfelelően (pl. fennálló terhek figyelembe vételével), és természetesen ennek keretében a felek szándékának megfelelően elkészíti az adásvételi szerződés tervezetét, amit megküld minden eladónak (ha az eladó ezt jelzi, ügyvédjének) és a vevő(k)nek. A tervezetet célszerű nyugodt körülmények között elolvasnunk, és minden felmerülő kérdést lejegyeznünk.

Jó tanács: ne szégyelljük, hogy a tervezet valamilyen rendelkezését nem, vagy csak homályosan értjük. Kérdezzünk rá nyugodtan az ügyvédnél, aki - ha a vevő valóban megfelelő szakembert választott - nem fogja kérdésünket tolakodásnak, vagy akadékoskodásnak venni. A teljeskörű felvilágosítás egyébként kötelessége az ügyvédnek, ráadásul mindkét felet egyenlőképpen, pártatlanul kell képviselnie az adásvétel esetében - sajnos sok esetben pontosan ezek az előírások sérülnek.

Miután minden fél látta az adásvételi szerződés tervezetét (beleértve a vevőt finanszírozó bankot is, nehogy majd az aláírt szerződés tartalmát kezdje el kifogásolni), esetleg azzal kapcsolatosan több kérdés is felmerül, további egyeztetés, vagy immár a végleges szerződés aláírása végett a felek összegyűlnek az ügyvéd irodájában. Ekkor az ügyvéd ismételten, pontról pontra ismerteti a szerződés rendelkezéseit. Ezt az eljárást ne tekintsük időhúzásnak, hisz ez arra szolgál, hogy minden fél újra egy teljes felvilágosítást kapjon az adásvételről.

Ha felek szándékának a szerződés mindenben megfelel, úgy sor kerül annak aláírására, és ha ezt a szerződésben kikötötték foglaló (esetleg vételárrészlet) átadására.

A szerződés aláírásával csak részben fejeződik be az adásvétel folyamata. Az adásvételi szerződést ezután el kell juttatni a földhivatalba. Ezt az esetek többségében, legalábbis a jó ügyvédek mindenféleképpen maguk végzik. A földhivatali eljárásnak természetesen külön – az államnak fizetendő – díja van, amit az ügyvédnél az adásvételi szerződés aláírásakor kell általában megelőlegezni.

Miután az adásvételi szerződést eljuttatták a földhivatalba a Földhivatal határozatot hoz attól függően, hogy mi volt a felek akarata. A határozat szólhat egyrészt az eladó tulajdonjogának törléséről és a vevő tulajdonjogának bejegyzéséről, másrészt, ha a felek ebben állapodtak meg (mert a teljes vételárat az eladó még nem kapta meg) az eljárás felfüggesztéséről vagy a tulajdonjog fenntartással történő eladás tényének feljegyzéséről - általában ez utóbbi a bankok elvárása.

Ha az eladó tulajdonjogát az adásvételi szerződésben nem ruházta át a vevőre (tipikusan azért mert a teljes vételárat még nem kapta meg), az ezt akadályozó körülmény elhárulásával szükség van a tulajdonjog átruházására. Az erről szóló okiratot (tulajdonjog bejegyzéshez hozzájáruló nyilatkozat) - melyet az eladó és a vevő akár az adásvételkor is aláírhat és az ügyvéd letétbe vesz - a felek eljuttatták a földhivatalba, majd az törli az eladó tulajdonjogát és bejegyzi vevő tulajdonjogát.

Az adásvétel miatt az eladót főszabály szerint adófizetési, míg a vevőt illetékfizetési kötelezettség terheli, melynek szabályairól később számolunk be.

Piaci előrejelzések szerint még jó ideig kínálati lesz az ingatlanpiac, ami egyet jelent azzal, hogy nem emelkednek az árak. Az biztosnak látszik, hogy idén nem kell fordulatra számítani, így a vásárolni szándékozóknak nem kell kapkodniuk. Közben a fejlesztők is szedik a sátorfájukat.

Néhány, kétség kívül látványos kilengésen kívül érdemi fordulatra még egy ideig nem kell számítani az ingatlanpiacon. Talán ilyen kilengésnek tekinthető, hogy a Duna House fennállása óta a legmagasabb számú tranzakciót bonyolította idén márciusban. A cég közlése szerint piacrészesedésük az ingatlanközvetítés területén 95 %-kal növekedett a válság kezdete óta, aminek hátterében azt sejtik, hogy egyre nehezebb önerőből lakást eladni, így egyre többen fordulnak ingatlanközvetítő irodához. A piaca már jó ideje stagnál, kb. 150 ezer eladatlan lakás van jelenleg az ország egész területén. Mindezt a hitelezés szigorítása, a lakástámogatási rendszerek megszűnése, a vásárlóerő csökkenése és a vevők megnövekedett igényei konzerválják. Ennek ellenére a cég statisztikái szerint a piaci áron kínált ingatlanokat általában 30-120 nap alatt értékesíteni tudják, míg az egyéni eladók – sokszor túlárazott – ingatlanai esetében akár 12 hónap, vagy még több is lehet a várakozási idő. Mindez különösen azért érdekes, mert a devizahitelek megemelkedett törlesztőrészleteinek köszönhetően már szignifikáns arányban vannak jelen azon ingatlantulajdonosok, akiknek érdeke, hogy minél gyorsabban túl tudjanak adni lakástulajdonukon – ezekben az esetekben a legtöbbször már nincs idő egyéni próbálkozásokra.
Válság ide vagy oda, a „hogyan” és a „mit” mellett a „mennyiért” kérdés sem veszített jelentőségéből, e téren azonban csak a vásárolni szándékozók – és tudók – örülhetnek. A minap napvilágot látott, a Földhitel és Jelzálogbank által készített ingatlanárindex tanúsága szerint ugyanis idén további kilencszázalékos áresésre lehet számítani a tavalyi 10,3 százalékos mérséklődés után. Az új lakások eladásánál Budapesten tavaly 10 százalék feletti árengedményt is el lehetett érni, ennek egyes fejlesztőknél az volt a forrása, hogy a külföldi vevők százas nagyságrendben veszni hagyták a 10-20 százalékos foglalót. Az FHB ugyanakkor a keresletet tekintve ha nem is általános, de részbeni kimozdulást feltételez, amit a cég azzal magyaráz, hogy a befektetők a csökkenő ág felén túl kezdenek vásárolni, ezen a ponton pedig már vélhetőleg túljutottunk, érzékelhető fordulatra pedig 2011-ig kell várni.
Hosszabb stagnálásra, lejtmenetre utal a Jones Lang LaSalle ugyancsak friss elemzése, ami szerint a budapesti ingatlanfejlesztők sorra szedik sátorfájukat. A felmérés ennek hátterében a bankok óvatos vállalati hitelezését látja, ami még az egyébként építeni szándékozó cégeket is az odébb állásra sarkallja. Beszédes, hogy míg tavaly több mint 10 ezer lakást adtak át a fejlesztők Budapesten – amivel a magyar főváros Varsó után a második helyen állt a régióban, az idei első negyedév után nem lehet megállapítani, hogy milyen irányt vesz a lakáspiac. Mindössze annyi mérhető, hogy a fejlesztők csökkentik az áraikat, több projektnél már most jelentős az árkedvezmény.

Az első iszlám vallási központ felépítését tervezik Budapesten. A környék lakói úgy vélik, hogy ez a beruházás ellehetetlenítené az életüket, és elértéktelenítené a lakásukat. Ki mitől retteg jobban: a vallási, etnikai, vagy a területszabályozási kérdésektől?

2010-ben, Magyarország fővárosában azon vitázik a XI. kerületi és a Központi Tervtanács, az érintett környék lakossága, a politikusok és a megbízó Magyar Iszlám Egyház, hogy az adott környék teherbírása megfelel-e egy vallási központ felépítésére. Vita persze akadhat bármely építkezés körül. Ez esetben azonban külön pikantéria a történetben az adott, számunkra idegen vallás. Az épület nem csupán oktatási és kulturális központként működne a tervek alapján, hanem Budapest első és eddig egyetlen mecseteként is funkcionálhatna. Ez súlyosbítja már a képet?

Nemigen akad olyan ember a földön, aki feladott hirdetései után szeretne fizetni, nincs ez másként a lakásukat eladni szándékozóknál sem. Az erre az esetre néhány ingatlanos oldal által kínált látszatkiskapu – az ingyenes hirdetés bizonyos ideig – azonban könnyen becsapás lehet, hiszen az akciós idő lejárta után a rendszer mégsem engedi csak úgy levenni a hirdetést. Az ingatlanbazar.com és az ingatlandepo.com gyakorlata ellen már az adatvédelmi ombudsman is állást foglalt.

Rendrakás, takarítás, megfelelő fényviszonyok megteremtése, majd fotózás, a legjobb néhány kép kiválasztása, vonzó, de őszinte hirdetés írása, majd az egész feltöltése egy ingatlan hirdetésekkel foglalkozó weboldalra - „mindössze” ennyi a tennivalója annak, aki áruba akarja bocsátani (éppen lakott) otthonát. A már leírni is fárasztó tortúrát fokozhatták az ingatlanforgalmazó honlapok üzemeltetői is, nem ritkán ugyanis külön kérésre sem vették le a lakáshirdetést. Ennek most vége szakadhat, Jóri András adatvédelmi biztos ugyanis állást foglalt: jogosulatlan adatkezelést végeznek azok a portálok, amelyek ügyfeleik kérésére sem törlik a hirdetéseket és azok adatait. Az ombudsmani hivatal a napokban adott ki közleményt az ügyben, miszerint számos panasz érkezett hozzájuk két konkrét weboldal, az ingatlanbazar.com és az ingatlandepo.com üzemeltetőinek eljárásával kapcsolatban. A portálok 30 napos ingyenes hirdetési lehetőséget kínáltak a felhasználóknak, ám ennek elteltével - miután a felhasználók szerették volna hirdetésüket és megadott személyes adataikat törölni - nem engedte a rendszer a regisztráció letiltását. A cégek ezt követően, az ingyenes időszak lejártára hivatkozva benyújtották a számlát. - Az ügyfelek tiltakozása esetén az ingatlan hirdetésének további megjelenítése, személyes adatok ilyen módon való kezelése a honlapon adatvédelmi szempontból nem jogszerű. A módszert nem lehet szankcióként alkalmazni követelés behajtása érdekében - szögezte le Jóri, figyelmeztetve a felhasználókat, hogy a regisztráció során személyes adataikat csak az adatkezelésre vonatkozó szabályok gondos tanulmányozása után adják meg.

Hogy az ingatlanos oldalak meghatódnak-e az ombudsman véleményétől és jobb belátásra térnek-e egyelőre kérdéses, ám ha marad a jelenlegi gyakorlat, úgy várhatóan perek tömegével lesznek kénytelenek számolni.

Te is károsult vagy? Vagy a szomszédasszony az? Küldd el nekünk a történeted vagy írd be a kommentek közé!