HTML

OTTHON, OKOSAN.

Gondolatok az ingatlanpiacról, szereplőiről, értékesítési módszerekről, valamint az élhető terekről. Ingatlanos történtetek, jogi tanácsadás, és közérdekű cikkek, urbanisztika. Vagyis majdnem minden, ami ingatlan. (okosotthonka@gmail.com)

Friss topikok

Budapesti tüskevár: a belváros új főutcája

szerző: tamate - 2010.09.11. 10:47


Ha van szimbóluma az elmúlt húsz év Budapestjének, az a tüske, vagy más néven Demszky-bábu. Egyszerre utal a városvezetés ötlettelenségére és a város lakóinak pökhendiségére.

Merthogy a két méter széles járdákra parkoló kollégáknak is lehetne annyi esze, hogy ott gyalogosok is járnának, de a forgalmászok részéről sem volt egy nagy dobás, amikor az autók kerülgetése helyett ilyen oszlop akadálypályákat helyeztek üzembe. Mint szép fővárosunkban annyi rossz ötlet, ez is követőkre talált. Boldog-boldogtalan kerülgeti a gombfejű tüskéket, mintha csak ez lenne nekünk a legvilágvárosiasabb szórakozásunk.  

Ami rossz, az akkor sem lesz jobb, ha másolják, sőt akkor sem, ha művészeti ambíciókkal másolják. Budapest legifjabb főutcáján autók híján is ott meredeznek a furcsa tüskék, merészen és újszerűen, gomb nélkül, és ami igazán megható, ferdén. Vannak kicsi bokorszerű fajták, ezek a fatörzsekhez dörgölőznek, de vannak igazán szép óriáspéldányok is. Ezekre még lámpákat is aggattak.

2 komment

Címkék: budapest kritika urbanisztika főutca

Neurotikus lakásnemvevők enciklopédiája: A zsebterrorista

szerző: manzárd - 2010.09.10. 12:17


A zsebterrorista józan és megfontolt. Azzal tetszeleg magának, hogy tudja, mit miért. Megvan a módszere. A stratégia. Látszik, nem először csap le kéjesen. Feljön, mégis feljön, pedig már lentről, az utcáról kivizslatta, hogy szóba se jöhet a letőtéri akás. Mert élvezi. Mert csak.

Nincs barátság. Korahatvanas, aszott férfi, csinosnak mondott, ötvenes feleséggel. Udvarias, de kimért. Körülnéz, szimatot fog. Felnyerít benne a kivénhedt csataló. Kataton állapot. Arcizma se rándul, akár Lendvai Ildikónak az ötödik botox után. Valamivel emberibb, talán.

Mindent, töviről hegyire. Tapogat, szöszöl. Nem nyikkan. A mappából a tengernyi ajánlat közül előveszi a miénket. Jegyzetel. Akkurátusan. Fel-, felnéz. Eladóban szakad elfele a cérnametélt. 'Most mit nézel? Mit nézel?'

Szólj hozzá!

Címkék: hirdetés lakás neurotikus nemvevő

Felújítás pornó

szerző: roomwithaview - 2010.09.09. 09:07


Mert felújítani kell. Életében egyszer minden jóravaló embernek látnia kell, ahogy szétverik a fürdőszobáját erős, izomtól duzzadó karok, ahogy a rosszul elvágott, méregdrága járólapok a szomszéd ajtaja előtt sorakoznak, ő meg csak azt tudja kérdezni: lesz azért mit letenni a folyosóra? És ha rákap az ízére, egyre többet és keményebbet akar.
 
Pornós élményei mindenkinek vannak, tényleg, még akkor is, ha nem hinnék, hogy az. Szóval szoftpornó, vagy bajor éneklős-kisnadrágos-szőkefonatos, vagy durva. Nagyon durva.
 
Egy lakásfelújítás durva. Nagyon durva. Lehet kellemesen, kevés fájdalommal, szép ívekkel megoldani, hogy senkinek se fájjon, de abban mi a pláne. Lehet összefogással, a haverokkal, a haverok kőműves ismerőseivel, sokan, nagyon, de az meg elég macera. Valakinek a valamijébe biztos belekerülsz és csak ordibálás a vége.

Szólj hozzá!

Címkék: felújítás eladás generál

Hetikép: Kadhafi luxussátra

szerző: manzárd - 2010.09.07. 10:49


Otthon, okosan...

Ha kiruccan hazulról Líbia első embere, vérbeli beduinhoz méltón csakis sátorban hajlandó lakozni. A legbeduinabb beduinnak azonban luxussátor dukál, melyet általában a nagykövetség vagy valamelyik palota kertjében állítanak föl. A Sivatag Gyermekének zavartalan nyugalomáról az Amazon Gárda hivatott gondoskodni, ugyanis negyven, harcművészetben jártas afrikai leányzó mindenhova elkíséri a főnit.


4 komment

Címkék: hangulat lakás nyaraló hetikép otthonokosan

Neurotikus lakásnemvevők enciklopédiája: A paranoid nemvevő

szerző: manzárd - 2010.09.06. 08:38


A paranoid nyilvánvalóan a sötét oldalon áll. Gennyes és kész! És igen, van legalább egy bibircsók az állán, szőrszál-szökőkúttal a közepén.

A kőkorszaki paranoid szívesebben meózza a lakást telefonon, a virtuális nem az ő homokozója. Vérbeli digitális bevándorló, aki kinyomtatja az e-mailjeit.  Felhív, belengeti a hangszálakat. Későnegyvenes nő, bagóhangú. Nem kertel, in medias res:

"Szerintem ez tetőtér!" Gratulálok. Mondom: "Az, hát, mi más! De csak féltetőtér." Mint amikor az akasztott ember a kötélhez kap. Még kapálózik, de a fenekét már kegyetlenül húzza lefele a gravitáció. Semmi esély. Kurvaélet!

Mégis megismételteti velem a bölcsész porhüvelybe folytott használtautó-kereskedő, de inkább csak mindenmindegy alapon: "Az, de csak vállmagasában, csak féltetőtér."

Szólj hozzá!

Címkék: hirdetés eladó társasház tetőtér nemvevő

Radnóti Wass Albert szomszédságában

szerző: manzárd - 2010.09.03. 12:48


Radnóti-szobrot avattak pár napja Szegeden a Radnóti Miklós Gimnázium előtt. A szobor realista, kissé negédes, biztonságra játszik. Az alkotó, Gyurcsek Ferenc szerint (felkonferáláskor pavlovi reflexek borzolják az avatásra gyűlt tömeg nagyot halló felét)  szerethetőre lett fabrikálva.

Inkább azt célozza meg, aki önszántából is elment a leleplezésre: a hatvan feletti konzervkultúra fogyasztót. Érzelmes, emészthető, és elismerem: tulajdonképpen szerethető. Megtestesíti a költő nagyszerű hitvesi líráját, ugyanakkor esztétikai felfogása is azt a letűnt korszakot idézi.

7 komment

Címkék: szeged szobor wass radnóti urbanisztika

Atommacska inda house II.

szerző: spejbl - 2010.09.02. 10:26


Minden tisztességes szuperhős-sztori úgy kezdődik, hogy az ember (vagy pl. teknősbéka) egy látszólag hétköznapi történést követően, hirtelen számára új és fantasztikus világban találja magát. Spejblék vesznek egy lakást, befogadnak két háztáji macskát, s hamarosan már ott tartunk, hogy egy világméretű összeesküvés leleplezésére vállalkozó atommacsek áll életük középpontjában. Ilyenkor talán nem meglepő némi szkepszis a bölcs Spejbl részéről, de kihez forduljon az ember, ha Dan  Brown éppen nem elérhető? 

Néhány nap alatt meggyőzöm magam, talán lehet valóságalapja az elképzelésemnek, mégis az ártalmatlannak tetsző kis Zsebi karmolászta szanaszét a járólapokat, de a tudományosság kedvéért még ki akarom kérni egy szakértő véleményét is. Tépelődve ütöm be állatorvos barátom számát a mobilomba, annyira ciki ilyenért felhívni valakit.

2 komment

Címkék: lakás vevő átverés felújítás eladó társasház burkolás

Szeptember 1.

szerző: Palermo12 - 2010.09.01. 07:59


 12 fok, eső, iskolakezdés, Budapest


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ne bánkódjatok! Már csak kb. 300-at kell aludni, és újra jön a vakáció...


1 komment

Címkék: közösség hangulat átverés urbanisztika tájépítészet

Atommacska inda house I.

szerző: spejbl - 2010.08.31. 13:13


Zsebi, a gizda atommacska szétkoptatta a nemrég vett lakás járólapjait. Spejbl, a naív vevő már-már lekapta őt is mind a tíz körméről...

Az összes ablak a parkot bámulja, szuper. Kevés híja, hogy tarkónkon nem érnek össze szánk szélei, de végül egyikünk feje sem gurul végig az új szőnyegen a nagy vigyorgás gyászos következményeként. Van minek örülni, Adri remegő hangjával, bizonytalan tekintetével félmilliót bűvölt le az eredeti árból, persze ebben nagy szerepe volt annak is, hogy a tulaj valahol már lerakta a foglalót egy nagyobbra. Kezünkre játszik a kényszer, későn hirdettek, és simán bukhatnak pár milliót, ha most visszatáncolunk. Gyönyörködünk. ’65-ben rakott újszerű faparketta a lakószobákban, falon, padlón, folyosón, konyhában, fürdőszobában totál új burkolat, a konyhában vigyorog ránk a 200.000-es bútor, ami bizony marad. Elégedett vagyok az üzlettel.

Eljön az augusztus, költözés, véget ér a padlástéri albérletezés, itt sosincs több 25 celsiusnál. Ősz elejére belakjuk a lakást, valami mégis hiányzik, valamitől még mindig nem kerek az egész, hát persze: macskák! Októberre beújítunk két kis kedvenccel, nyávognak, dorombolnak, megmásszák az összes függönyt, az alomcsere ugyan nem nagy buli, de ennyit áldozatot hozhat az ember „a gyermekeiért”.

Két macska uralkodik fölöttünk, az egyik, Samu, életrevaló, szemtelen, falánk, a másik, Zsebi, saját hierarchiájukban az örök második, volt egy balesete néhány héttel születése után, alig marad életben, szóval rendesen dolgoznunk kell a kiegyenlített erőviszonyok eléréséért. Eltelik félév, Samuval csak a baj van. Bántja Zsebit, hajnalban ébreszt, nincs szobabútor, szobanövény, ami megúszná a terrort. Acélos karmai alatt már a járólapok sincsenek biztonságban, egyre több a karc, a kopás, én pedig kezdek gyanakodni, ez a rettenetes jószág valamelyik szupertitkos földalatti katonai kutatólaboratórium élesben eddig még nem alkalmazott fegyvere. Valamit tenni kell, ha életben akarunk maradni, ha szeretnénk életben tartani a lakást. Könnyes búcsú, irány a testvér vidéki háza, kert és gondoskodás, neki is jó lesz. Hol mártírnak, hol gonosztevőnek érzi magát ilyenkor az ember.

Lassan helyreáll a béke, Zsebinek veszünk „macskapalotát”, háromemeletnyi edzőterem, szépen fejlődik, effektíve kigyúrja magát, úgy tűnik már nincsenek rémálmai sem, idővel mindannyian elhagyjuk a Valerianát. Hátránnyal induló macskánk kezd kikupálódni, néha melléugrik ugyan a széknek, de a dorombolás már egyre jobban megy, dúskál a száraztápban. A járólapon mégis továbbszaporodnak a furcsa nyomok, lehetséges, hogy Zsebi volt a ludas? Miért is ne? A filmekben sem tudja a szuperhősről a környezete, hogy éjszakánkét a gonosszal viaskodik. Ki tudja, ha aludni térünk, nem húzza-e fel hanyag mozdulattal a redőnyt, hogy a párkányról az ég felé ugorva távol tartsa a park mókusait, esetleg nagy nehézségek árán megfékezze a környék legkövérebb mops-át, Eros-t, akiről senki nem sejti, hogy galambokból verbuvál magának sereget, hogy karácsonyra átvegye a hatalmat kicsiny bolygónk felett. Simán lehet, hogy a padlón  szaporodó karcok valójában ősi írásjelek, melyekkel titkos terveibe kívánja beavatni gazdáit.
 

(Folyt. köv., melyben Zsebit megérinti a kilakoltatás fagyos lehellete...)

 

 


3 komment

Címkék: lakás vevő átverés felújítás eladó társasház burkolás

Szélvadászok kora

szerző: 1szobakonyha - 2010.08.30. 18:24


A szél helyben termeli az energiát, helyben is használható fel. A szélerőgépek felhasználási köre elképesztően széles, legyen szó akár egy hibridrendszerben megoldott térvilágításról, nyaralónk teljes energiaigényének megoldásáról, vagy egy halásztanya, akár egy sportcsarnok tetejére szerelt gépről. Sőt, ez a leginkább költséghatékony megújuló energia fajta.

Alternatív energia, vagy megújuló energia, tette fel a kérdést Szabó Árpádné, a Nyír-Öko-Watt Megújuló Energiahasznosító és Szélerőgép Építő Kft. egyik ügyvezetője a Miskolcon rendezett Országos Fenntartható Energia Fórumon. A megújuló energiák mindazok, melyek újratermelődnek: pl. biomassza, szél, nap. A szélerőmű hálózatra megawattot termel (hazánkban kb 220 ilyen erőmű van, jellemzően a Dunántúlon), míg a szélerőgép a hálózattól független, helyben használatos megoldás.

A szélgépek telepítése csak egyetlen engedélyhez kötött, melyet az adott önkormányzat építési osztályánál kell beszerezni, ez pedig nem más, mint az oszlopszerkezet felállításának engedélyezése. A helyi szélmérés meghatározza, milyen magas oszlopra helyezhető a rotor, s a Nyír-Öko-Watt Kft. segítségével az is kiszámolható, hogy egy magánbefektetőnek milyen energiafogyasztás mellett éri meg szélerőgép megépítése. A cég igénytáblával rendelkezik, melyen a különböző háztartási gépek és elektronikai eszközök áramfogyasztása, teljesítménye megtalálható. Magyarországon a szélcsatornák feltérképezése alapján kiderült, hogy 10 méternél alacsonyabb oszlopot nem érdemes felállítani, hiszen ezen a magasságon fúj állandó jelleggel a szél. Ha társasházi lakás, vagy magánház tulajdonosként (nyaraló esetében pláne) szélgépen gondolkodnánk érdemes hibridmegoldást választani: vagyis pl. egy épület, gazdaság, tanya teljes energiaellátását (!) megoldhatjuk szélgenerátor és napelem segítségével, melyek szezonálisan kiegészítik egymást.

A konkrét sikertörténetek között szinte kivétel nélkül magánbefektetéseket és kis projekteket említettek. Beszéltek olyan kecsketenyésztő megrendelőről, ahol első körben csupán a ház, majd később a jól bevált rendszerben termelt energiával a teljes tenyésztő telep villanyszámláját is képesek voltak csökkenteni.

A szélgépek előnye, hogy igen széles körben felhasználható, akár szociális intézmények, akár közvilágítás, akár magánház esetében. Költségeit tekintve minden gép egyedi kategóriát jelent, nincs két hasonló rendszer. A komplett rendszer engedélyeinek beszerzésétől kezdve meghatározó szempont a helyszín, a projekt nagysága, a gépek mennyisége. Minimális karbantartásra van szükség a későbbiekben, melynél azt is érdemes figyelembe venni, hogy az akkumulátorok akár 100 órán át képesek raktározni az energiát szél hiányában.

Aki pedig ezek után belevágna saját háza táján is a szélvadászatba, a szélforgónál kicsit nagyobbal kezdjen.


8 komment

Címkék: energia felújítás megújuló

TájSZépítészek kiállítása városlakóknak

szerző: 1szobakonyha - 2010.08.30. 09:32


Mik azok a kiugróan izgalmas, vagy éppen sablonos jelek, amelyek meghatározzák ma Magyarország köztereit, parkjait? Mitől lesz emberibb és használhatóbb egy játszótér, egy családi ház zegzugos kertje, vagy kisebb-nagyobb települések díszkő-burkolatú köztere? „2010: TÁJODÜSSZEIA” - vándorkiállítás vidéki városokban júniustól.

Valami megváltozott az utóbbi tíz évben körülöttünk. Nézz csak körül a szűken vett környékeden és vedd sorra: bontások, felújítások és zöldítések városról városra. Uniós pályázatok segítenek a kor szakembereinek abban, hogy ma már ne egy szökőkút felállítása jelentse a fő attrakciót a község főterén, hanem az akadálymentesen is használható tér és utcaburkolat, a zöld, fás, bokros közparkosított sétálóutca, vagy maga a közembereknek is valóban nyitott, „fűre lépni szabad” jellegű, rendben tartott park.

A tájépítész “a testnek akar megadni minden teret, hogy a lélek szabadabban szárnyalhasson”, jellemez a szakmafilozófia maga. Valóban. Én, a városlakó használni szeretném a házak között olykor oázisként előbukkanó tereket, és pihenni ott, ezért érdekelt a válogatott jó példák kiállítása.
A társadalmi közeg is változott, ahogyan a tájépítész szakma is. A környezetminőség kérdései a felszínre kerültek. A városlakók, különösen az urbanizációs folyamatoknak köszönhetően egyre jobban a természet közelebb hozására, a szabadtereink humanizálására vágynak.

A Magyar Építész Kamara Táj- és Kertépítészeti Tagozatának vezetősége egy vándorkiállítás keretében mutatja be a szakmai- és a laikus nagyközönségnek egyaránt a hazai tájépítészek megvalósult legfontosabb munkáit, tervpályázati eredményeit, díjazott alkotásait, művészeti akcióit és elméleti tevékenységét.

Izgalmas végigböngészni a hatalmas tablókat, s felfedezni bennük a maguk idejében nagy médiafigyelmet és vitákat is kiváltó terveket. Ilyenek voltak többek között a Parlament Kossuth terének rendezésére tett (máig tartó) erőfeszítések, a Pécsi EKF szabadterei, a szigetközi probléma kezelésére tett javaslatok, a Balaton Törvény, a Fertődi és a Gödöllői Kastélykert újjáéledése, a budapesti Millenáris Park életre hívása és a Szent István tér felszínrendezése, vagy Balatonfüred és Gyula fürdővárosi rangjának visszaállítása.
S bár nekünk, akik a városokat, falvakat lakjuk, használjuk egyáltalán nem mindegy, hogy a környezet és a tér, ami körülvesz minket, milyen hatással van ránk és közérzetünkre, valljuk be, soha nem agyalunk azon, hogy kinek a munkája van e mögött. A tájépítészek erőteljes eredményei és számtalan esetben persze vitatható szépészeti beavatkozásai most a lehető legteljesebb formában gyűltek össze egy kiállítás erejéig, melyet a májusi budapesti után, több vidéki helyszínen látogathatnak meg az érdeklődők nyár végétől ingyenesen.

A 2010: Tájodüsszeia c. kiállítás 2010 augusztusában Békéscsabán mutatkozott be, október közepén Székesfehérváron folytatódik, majd ezt követően a teljes anyag november közepén Debrecenbe látogat, ahol a Szép Kertek folyóirat által kiírt Év Kertje pályázat díjkiosztó ünnepségével egybekötve nyílik meg a kiállítás.


Szólj hozzá!

Címkék: kiállítás urbanisztika tájépítészet

A törpék már jól vannak

szerző: vilagjaro - 2010.08.29. 15:15


Magasfokú giccs vs szépérzék, puha pázsit vs macskakő, egymásba boruló fák vs fák-bokrok-virágok-gyep. Anglia versus Magyarország. Az előbbi kertjei burjánzóak, romantikusak, puhák, színesek, az utóbbi ugyan néha próbálkozik, de jószerivel már lemondott róluk. A kert(sz)építészet lélek, időjárás és ráfordított idő kérdése. A műanyag kerti mütyűrök pedig köszönik szépen, jól vannak.

Itt

Mikor tavasszal sétálunk a macskaköves utakon és jobbról balról fák hajolnak ránk, vagy mikor kinyílik az első hóvirág, majd a tulipánok, mindig mosolyra derül a szánk. De nagyjából itt ki is merült. Van néhány fanatikus, vagy csak kertkedvelő, virágszerető ember, akik próbálnak valami szépet alkotni a kertjükbe, az erkélyre, de többé kevésbé az egész évi, illetve országos virágszeretet kimerül a debreceni virágfesztiválban. Megvan az éghajlatunk is hozzá, de valamiért mégsem jellemzőek a virágos parkok, a szökőkutak. A kis szobrok és apró giccsek ideje is lejárt pár évvel ezelőtt. Vannak parkjaink, benne rengeteg fával, pár paddal, amikre jól esik leülni, ha elfáradunk, de gyönyörködni már nem nagyon tudunk miben, csak megpihenünk. A kerti törpe továbbállt, egy olyan országban telepedett le, ahol megbecsülik, nem mondják rá, hogy giccses, sőt nem is nevetik ki. 

Ott
Angliáról mindenkinek van valami emléke, még ha eddig nem is járt ott. A mindig hulló esőcseppek, Jane Austen, a friss levegő, vagy a királynő. Ez utóbbi kevésbé, az előbbiek viszont nagyon is szerepet játszanak az angol kertépítészetben. Képzeljük magunk elé a Mansfield parkot, tegyük bele Austent és Poussint, ahogy kéz a kézben sétálnak. Körülöttük sündisznók, békák, törpék, lófejek, félmeztelen nők álldogálnak. Mindezek persze csak kőből, márványból, vagy műanyagból, de mindenképpen az angol kertépítészet szerves részei ők is.

A kép lehet kicsit zavaros, főleg hogy Austen és Poussin közt is eltelt majd kétszáz év és noha az utóbbi francia volt, festészete mégis szervesen hatott az angol kertépítészet kialakulására. Austen regényeiből már biztosan van elképzelésünk a kastélyok parkjairól és a kertekről. A 18. századra datálják az angol kertépítészet kialakulását, amikor is az addig megszokott francia egyenes, sarkos vonalakat felváltotta a kacskaringás, az ide-oda pattogó kövek és kavicsok, az ösvények, a rózsák kavalkádja, tulipánok, ibolyák, százszorszépek, krizantémok, liliomok és nárciszok.

A sziget előnye az éghajlata, hiszen a kertek mindig élénk színekben pompáznak, a levegő mindig friss, és a parkok és kertek épp ettől lesznek olyan finomak, hívogatóak, a színek vibrálnak, puha pázsiton lépkedünk, ha elfáradunk leülünk egy padra, és gyönyörködhetünk a virágokban, a formára nyírt bokrokban, az ösvényekben, a tavon úszkáló kacsákban, mert a tó vagy egy-egy kisebb folyó, ér is kihagyhatatlan része a brit kertépítészetnek.

A kerti törpe pedig végre megtalálta a helyét, mert ha elhaladunk mellette, akkor csak megmosolyogjuk, de nem nevetjük ki, majd nagyot szippantunk a levegőbe és továbbsétálunk. A következő parkig vagy kertig pedig nem is kell messzire mennünk.

 


Szólj hozzá!

Címkék: urbanisztika

Te mi alapján választasz lakást?

szerző: 1szobakonyha - 2010.08.28. 09:27


Neves tervező vagy parkos környezet? A belváros belvárosa, vagy a tömegközlekedés, esetleg a békés, falusias, de unalmas külváros a fontosabb szempont, vagy épp egy jó befektetésre vágysz? Egy felmérésből kiderül, hogy a legkevésbé sem számít például nekünk a beruházó kiléte és az épület minősége.


Az évente megrendezett Budapesti Lakásvásáron immár sokadszor készül felmérés arról, hogy a megjelent érdeklődők egy tervezett lakásvásárlásnál milyen szempontok alapján választanak, s mely szempontok befolyásolják, s milyen sorrendben döntésüket. A végső döntést minden esetben a lakás környéke, csak aztán az ára, majd a ház mérete határozza meg, jelezték a vásárolni szándékozók.

A felmérésekben az a jó, hogy mi, akik nem vettünk benne részt morogva csóváljuk fejünket, és bosszankodunk azon, micsoda képtelen eredményekről olvasunk. Mi, ha lakást vennénk, teljesen másként határoznánk meg a fontossági sorrendünket? Be kell látni, hogy amint az apróhirdetéseket végigböngésszük, többségünk vágyai jóval nagyobbak pénztárcánk nyújtotta lehetőségeinél. Pedig az ingatlanárak még stagnálnak. Az ingatlanértékesítők viszont egyre inkább nyeregbe kerülnek, hiszen rajtuk keresztül ma sokkal biztonságosabban juthatunk el a csaknem tökéletes végeredményig.

Úgy tűnik, hogy igényeink a válság hatására sem változtak sokat. Például a kis szobák és fürdőszobák ideje mára lejárt. A hamarosan súlyosan szigorodó banki hitelfelvételi lehetőségek következtében viszont a fő szempont az lett, hogy a lakás nemcsak tartós fogyasztási cikk, hanem befektetés is, ezért nem mindegy, mennyire könnyen lesz majd a későbbiekben is értékesíthető. Az egyik legfontosabb döntés mégis az, hogy hol legyen az otthonunk, inkább kül-, vagy belvárosban, zöldben, vagy a zajos centrumban. Fontos utánanézni a környék infrastruktúrájának, adottságainak, illetve a kiválasztott ingatlan közvetlen környezetének. Ha már konkrét lakás, társasház is van a tarsolyunkban, feltétlen kérdezzünk utána a közös képviseletnek, s aztán náluk a ház tartozásainak, pénzügyi terveinek. Ha új építésű lakásra vágyunk érdemes nagyobb figyelmet szentelni a beruházó referenciáinak is.

A hosszú távú és biztonságos társasházi együttélés megalapozásának módja például, ha magával a társasházi törvénnyel is tisztában vagyunk. Vannak ugyanis olyan jogaink és kötelezettségeink egy sokemeletes lakóközösség egyéni tagjaként is, melyekre a kutya sem hívja fel figyelmünket. A jogi képviselet mindig drágább utólag, mint előre gondolkodni.


Szólj hozzá!

Címkék: közösség társasház

Kincskereső magyarok

szerző: 1szobakonyha - 2010.08.26. 12:00


„Országos értékvadászat” címmel ösztönöznek mindenkit az interneten, hogy keljünk versenyre a nyaralásunk során. Fotózz és nyerj! A cél, hogy vegyük észre a táj szépségét és értékeit, és ha találtunk egy gémeskutat, ne ugorjunk egyből bele.

Az idei „remek” nyár egyik velejárója volt a sok eső, és akkor még örülnünk kell, hogy nem vitte el a víz a paradicsomjainkat vagy a házunkat.

Egyik hétvégén rettegve kissé a rombolás várható látványától mégis Miskolc felé vettem az utam. Katasztrófaturizmust szerencsére mégsem tapasztaltam, csupán egy felsőzsolcai fiatal srác jelent meg a Miskolc belvárosi Szinva sétányon, ahol teátrálisan egy vödör halat engedett bele a csökkent vízhozamú Szinva-patakba. „A szennyezett és elárasztott Zsolcán fogtam ezeket, itt talán jobb lesz nekik.” A rombolás és árvíz eredménye szemmel látható még a vészhelyzet után is, s távolabb a gócpontoktól. Mindentől függetlenül én hinni akartam, hogy kedvenc bükki kirándulóhelyeim még most is a régiek.

A Molnár-sziklán most is ott virít a legenda szerinti szerelmes pár beteljesületlen kapcsolatának mementója, a hatalmas fakereszt. A keresztet nem mosta le a hömpölygő eső a sziklaszirtről. A vasárnap délelőtti garadnai pisztrángozásunkat is megejthettük ott, ahol mindig „harapni lehet a levegőt”. A friss hegyi patakból kifogott halakat ma is falatozhatjuk szerencsére, „csupán” a főút mellett mosta ki a földet egy szakaszon a korábbi áradás, amit már napokkal később igyekeztek az itt élők betonozott tömbökkel megtámasztani. 

Egy séta a kedvenc mesterséges tavam, a Hámori-tó körül, ahol a félig-meddig megrongált, de még így is használható fapadokon néha megpihenhettem, miközben a pecások várták a nagy kapást. A tó körül egyébként egyre vadregényesebb a táj, ha elhagyjuk a vízibicajosoknak kijelölt területet. Persze nem hoztam fényképezőgépet magammal, már megszokott nekem ez az útvonal. Vajon hányan ismerik még?

Ahogyan a Tájérték Kataszter (TÉKA) idei pályázata is hirdeti, az országosan mintegy 100 ezerre becsült, de folyamatosan csökkenő számú természeti és kulturális kincseink mindannyiunk öröksége, legalábbis addig, amíg léteznek.

Országos értékvadászat” címmel olyan adatbázis készül, melyen a regisztráltak – lehetsz egyedül vagy csapatban, osztállyal vagy civil szervezetként is – október végéig fotózhatják és adatlapon dokumentálhatják saját környezetük, kistérségük értékeit, legendáinak helyi emlékeit, gémeskútjait vagy haranglábját, határkövét, utcaképét, emlékhelyét, parkját és kastélykertjét. Igazi kincses térkép lehet az ország, ha minél többen beszállnak a versenybe, ahol akár nyaralást, fotómasinát is nyerhetünk. A létrejövő adatbázisból megtudhatjuk majd, hogy utazásaink során hol, mit érdemes megnézni, amellett, hogy magunk is feltölthetjük az általunk felfedezett értékeket. A szakemberek, önkormányzatok elengedhetetlen információkhoz juthatnak például a települések fejlesztési, rendezési terveinek elkészítéséhez.

Minden egyéb hasznos tudnivaló és infó a fotózandó témákról itt: www.tajertektar.hu

A meghosszabbított pályázati benyújtási határidő 2010. október 29-ig.


az újmassai őskohó ipari műemlék


Szólj hozzá!

Címkék: közösség pályázat hangulat urbanisztika kincskereső

Venni vagy nem venni

szerző: vilagjaro - 2010.08.25. 12:37


A “venni vagy nem venni” dilemmája sokunknak okozott már álmatlan éjszakákat. Majd ha eldöntöttük hogy venni, akkor meg azért nem tudunk aludni, mert a hitel törlesztőrészlete folyamatosan ott lebeg a szemünk előtt. De miért vágyunk valamire, amire még önerőnk is alig van, miért érdemes, ha érdemes, hitelt akár 40, 50 évre is felvennünk? A helyzet Európa szerte más és más. 
 
Venni, vagy bérelni?
Lakni kell valahol, ez tény. De hogy hol és hogyan, az nem is olyan egyszerű. Kisvárosban venni és a nagyvárosba bejárni, vagy nagyban bérelni, nagyban venni, de nem a központban... Akárhogy csűrjük, csavarjuk, akkor sem lesz egyszerűbb, mert ha már egyszer eldöntöttük, hogy veszünk, a hitelben 20, 30, vagy akár 40 évig is úszhatunk.
 
Magyarországon egyértelműnek látszik, hogy veszünk. A hitelfeltételek úgy ahogy jók, kínálat is van bőven. A hiteligénylők leggyakoribb problémája a megfelelő önerő hiánya, ezért is népszerűek a hitelek. Egyetemre, főiskolára készülőknek - vagy inkább a szüleiknek - megéri lakást venni, legfeljebb társbérlőt fogadnak, és mire a diplomát megszerzik nagyjából vissza is fizetik a hitelt, vagy eladják ingatlanukat. Befektetésnek mindenképpen jó.
 
A vásárlás melletti érv, hogy a mi országunk nem olyan nagy, így ha munkát keresünk, akkor sem utazunk olyan nagy távokat, vagy ha mégis, hát visszük az egész házat magunkkal, nem úgy, mint uniós társaink. A helyzet azonban náluk is változik, és lassacskán mindenki lakást vesz. 
 
Mindenki lakást vesz 
Vagyis csak venne, hiszen mindenképpen ez éri meg, de miután a gazdasági válság megnyirbálta az országokat, így jóval több a kínálat, mint kereslet. Külföldi állampolgárként nehezebb hitelhez jutni, így egyszerűbb megoldás a bérlés. Továbbá Angliában például a fizetés és lakbér aránya is jól idomul egymáshoz. Hollandiában viszont mindenképpen jobb döntés a lakásvásárlás. 
 
A kulturális sokszínűség magával viszi a sok be és kivándorlót. Aki kivándorol kiad - ha van mit kiadnia-, aki bevándorol kivesz, illetve aki kivándorol, otthon vesz és úgy ad ki, abból nevetve finanszírozhatja a hitelét, vagy a lakbérét egy másik országban. Így látszólag mindenki jóljár. Hollandiában némileg szerencsésebbek, függetlenül attól, hogy állampolgár-e, vagy sem, egy jó munkaszerződéssel akár 120 ezer eurós lakástámogatáshoz is hozzá lehet jutni. Angliában az ingatlanok árai jelenleg az egekben vannak, viszont már 3%-os törlesztőrészlettel is csábítanak a bankok. Franciaorszábgan meg... Ott néhol az albérletért szexszel fizetnek - közel 40 ezer egyetemista oldja így meg albérleti gondjait. Ó, és nálunk sem ritka ez.

Ez persze egy másik kérdést is fölvet, az egyetemek magas tandíjait, illetve a hitelek és albérleti díjak szintén magas árait. Talán ezért is alkuszunk meg inkább az akár 40 éves hitelszerződéssel.
 

Szólj hozzá!

Budapesti barchoba, avagy kétszer ugyanabba a szarba lépni

szerző: vilagjaro - 2010.08.24. 18:42


Mi a közös Békásmegyer, Zugló, Újpalota, Újpest, Kispest, Óbuda és a X., XI., VII., VIII. kerületekben? Az egyik zöldövezet, a másik városközpont, harmadik a rehabilitálás alatt álló gettó közepe, vagyis nem sok közös tűnik fel. Azonban ha alaposabban szemügyre vesszük, így vagy úgy, de mind panelrengeteg. Vagyis egyik panel, másik tégla, de nagyjából egyre megy.
 
A 2. világháború hazánkat erősen megtépázta, nem sok minden maradt meg a lerombolt épületeken, városnegyedeken kívül. Lakni viszont kellett valahol, így gyors és hatásos megoldásként afféle kelet-európai viharként hazánkat is megérintette a panelláz ... és vagy 30 évig itt is maradt. Az újjáépítési időszakkal együtt kezdődött meg kialakításuk, amely akkor ugyan jó ötletnek tűnt, hiszen viszonylag olcsó volt és gyorsan felépíthető, “tető a fej felett” érzést adott. Magyarországon 1959-ben építették az első panelt, majd az azt követő évek hozományai lettek a budapesti peremkerületekben tornyosodó blokkok.
 
Ma viszont inkább nyűg, mintsem kedv egy ilyenben lakni. Tízemeletesek egymás hegyén hátán. Akkor mégis miért kezdjük ismét ezek építését? Na jó, nem ugyanaz, hiszen a mostaniak, nevezzük kortárs paneleknek, már téglából épülnek, van bennük egyedi mérőfelszerelés, a befektetők parkosítanak és rehabilitálnak körülöttük. Ez utóbbi, elég szépen hangzó szó, rehabilitáció, nem is olyan szép, mivel az "oda nem illő szociális elemek" kitelepítését (hová is?) jelenti. 
 
Állítólag - a rehabilitált környékek biztonságosabbak és tisztábbak lesznek. Ez kétségtelenül jó, plusz előny, hogy a környék ingatlanjai - állítólag - felértékelődnek. Ez történik a híres, inkább hírhedt VIII. kerülettel, de Budapest belső kerületeivel szerte.  
 
Kortárs szar
Fiatal pároknak, egyetemistáknak jól jöhetnek ezek a lakások, hiszen meglepően olcsóak, bár az árak között nagy eltérés lehet, pl. a felsőoktatási intézményekhez közel építetteket meglepően magas áron kínálják, míg az elég frekventált helyen lévő, a Blahától nem messzire eső Köztársaság téri új, 178 (egyesek szerint 184) lakásos kortárs remekeket ezekhez képest fele áron megkaphatjuk. A fele ár pedig még tovább csökkent, hiszen a beruházó már 30%-ot is ad, így hülye lenne az aki ilyen lehetőséget kihagyna, de... Befektetésnek nem jó, ergo sem kiadni, sem eladni nem lehet, vagy csak vért izzadva, nagyon alacsony áron, amin végül semmit nem kereshetünk.
 
Magas, sok, sötét
Elég egy pár perces szörfölés a neten, hogy megtaláljunk fórumokat, ahol a lakók egymással beszélik meg a hátrányokat, hogy miért koszos a lépcsőház, miért nem javítja meg valaki a lámpákat a téren, mert ugyan tér és park van a házak körül, de a közös képviselő, akinek ez a dolga lenne, általában nem tesz érte. Az a szépen csengő rehabilitáció ugyan elkezdődött, de az egyes kukákba hazajáró lelkeket nem olyan könnyű “kilakoltatni”.  
 
A kortárs panelek általában 6-10 emeletesek és rögtön legalább 2 tömbből állnak, százakárhány lakást nehéz lenne egy tömbbe bezsúfolni. Ezzel pedig együtt jár, hogy legalább a 4. emeletig sötétek a lakások, hiszen az erkélyek beárnyékolják egymást. A földszinten élőknek van kis kertjük is, és a szerencsésebbek biztos találnak egy kis szöget, ahová oda süt a nap. Így célszerűbb minél feljebb venni, már ha szeretnénk látni a nap fényét.  
 
Panelprogram vs. panelprogram
Nem is olyan rég volt nekünk egy panelprogramunk, amivel a régi, egyhangú paneleket országszerte széppé varázsolták, lecserélték a nyílászárókat, és vidám színűekre festették az épületeket, kreatívkodtak picit, néhol több színnel is eljátszottak a lakók, és valahogy jó érzés volt rájuk nézni, hogy panel ugyan, régi ugyan, de mégis új és egyből feljebb ment az ára, és hja, a szocializmus, de jó, hogy elmúlt. 
 
Az eredeti panelprogram - 30 éves pályafutása alatt közel 788 000 blokk épült fel - hogy hogy nem, elhalt. A ‘90-es évektől fellélegezhettünk, leálltak a panellakás-gyárak. És mikor már azt hittük, hogy van érzékünk a szép dolgokhoz, mert van sok iskolázott, kreatív magyar építészünk, és állítólag józan eszünk, szinte észrevehetetlenül kezdtek el szaporodni a 60, 80, százakárhány lakásos téglablokkok, néha irreálisan alacsony, vagy irreálisan drága árakkal.
 
Kezdetnek talán jó egy ilyen lakásba költözni, főleg ha továbbtanul az ember, hiszen akkor hétköznap az egyetem, hétvégén pedig a szülői ház, a lakásból nem sokat lát. De hogy befektetésnek? Annak semmiképpen. És azt is lássuk be, hogy házakat nem (csak) a főiskolásoknak építünk, hanem családoknak, gyerekeknek, időseknek, és 2010-ben nem kellene, hogy egy újabb panelkorszak köszöntsön ránk, hiszen az már egyszer befuccsolt. Ma már inkább nyűg, tízemeletesek egymás hegyén, hátán, látványra sem szép. Akkor most miért is szeretnénk még egyszer ugyanabba a szarba lépni?

Szólj hozzá!

Nyitott udvar

szerző: roomwithaview - 2010.08.24. 16:30


Nem vagyok budapesti. Nagyon nem. Amikor már többet éltem itt, mint otthon, rá kellett jönnöm, hogy valahogyan akklimatizálódnom kell. Az volt az az időszak, hogy mindenhová – időjárástól, távolságtól és napszaktól függetlenül – gyalog mentem, és gyalog kellett velem menni.

Ma már nehéz felidézni, hogy milyen érzés is volt az, hogy senkit nem ismerek. Hogy jönnek velem szemben az utcán az arcok, életek, emberek és szinte biztos, hogy egyikük sem ismerős. Állandóan figyeltem a szembejövőket, mert otthon nyitott szemmel járunk, bármikor összefuthatsz a bölcsis társad anyukájával, vagy a “Teca butik”-os eladó fiával, aki persze az évfolyamtársad volt.

A “Tudod, ott lakik a...” kezdetű mondatok nekem felérnek egy hazafelé vivő MÁV-jeggyel. Azonnal elfog az otthoni életérzés, mert csak egy kisvárosban, egy kisközösségben tudja a kommunikációs modell befogadója, hogy hol lakik az, akiről a következő történet szól. A Nyitott Udvar elnevezésű közösségi bolhapiac - a szervezők rendszertani besorolása – valahogy ugyanezt a hatást érte el nálam.

A Nyitott Udvar alkalmával, a lakók megnyitják a ház kapuit és saját maguk által készített-összegyűjtött tárgyaikat teszik ki portékának. Tehát az odalátogató érdeklődők nem csak a rég elfeledett kacatok között keresgélhetnek, de megcsodálhatják az udvar szépségét és megismerkedhetnek a lakókkal. A piacon befolyt összegből a kezdeményezésnek helyszínt adó ház növényeket vásárol, hogy kizöldítsék a belső teret.

A fővárosi nemtörődömségre és a szociálpszichológusok által prognosztizált elidegenedésre fittyet hányva tavaly rendezték meg az első piacozást. Azóta több zsúrt is szerveztek már utcabállal, “Nagymama – nem is tudja, hogy elhoztam ribizlilekvárjá” - val, házi lekvár szépségversennyel és még megannyi eredeti – értsd: nem az, amit a stylist vagy a marketinges mond egy bullshit tévé-műsorban vagy bullshit konferencián, hanem az, ami annyira jó, hogy szinte a magadénak érzed – ötlettel.

Nem nagyon szeretek bolhapiacozni, nem gyűjtöm a kacatokat, de nagyon tetszik a Nyitott Udvar-hangulat. Tudom, hogy fülig érő szájjal olvasgatnám a lekvárok feliratait, hallgatnám az etno-jazz és magyar nóta keverék zenét. És úgy tűnik, azért valamelyest sikerült már akklimatizálódnom, mert furcsamód vonzódom a gangos, pesti házudvarokhoz, főként ha valakik kizöldítik.

www.noltv.hu/video/1855.html

 
www.youtube.com/watch


Szólj hozzá!

Címkék: hangulat lakás urbanisztika

Venni öröm

szerző: vilagjaro - 2010.08.22. 14:00


Adásvétel lépésről lépésre - a vevő szemével

Lakást venni a legjobb érzések egyike. Böngészni, beleszeretni, kiválasztani, bebútorozni, beköltözni. Némi stresszel jár a weboldalak böngészése, hiszen ezen site-okkal Dunát lehet rekeszteni. Közvetlenül a lakástulajdonostól, ingatlanostól, tulajdonostól közvetítővel... Ha túl vagyunk a "venni vagy nem venni dilemmán"  jön a "hogy is kéne?!".


A mostani helyzet elég kacifántos, a gazdasági válság még mindig érezteti hatását. Eladásra kínált ingatlan rengeteg van, vevő viszont alig. Így aki most vesz az jól járhat, mert az árak egyelőre még viszonylag lent vannak, az pedig aki most ad el - többségük - anyagi okok miatt, igen hamar meg akar szabadulni ingatlanától. Így tehát az árból is vidámra alkudhatjuk magunkat. Továbbá, ha van egy kis félretett pénzünk, akkor nem sok értelme van a bankokban tartani, a kamatok is a béka feneke alatt vannak, így a bankszámla helyett ingatlanba fektetni jobban megéri. 

Mit is, hogy is
Ha tehát a kezdő tőke kipipálva, ami lehet egy minimális összeg is, akkor kezdhetjük felkutatni azokat az oldalakat, ahol álmaink lakását megtalálhatjuk. Ha a kényelmesebbek közé tartozunk, akkor célszerű ingatlanügynökségek oldalain szörfölni, de ha egy kis energiát fektetünk bele, és az ügynükségeket hanyagoljuk, akkor lehet, hogy a későbbiekben pénzt spórolhatunk meg, amit pl. bútorra fordíthatunk.

Számunkra - vevők számára - sajnos, az eladóknak szerencséjére szemfülesnek kell lennünk, a lakások egy, maximum két hét alatt elkelnek. Tehát ha van valami, amire elsőre megdobban a szívünk, és mint aktív lakáskereső bátran állíthatom hogy van, vagy lesz, akkor érdemes mihamarabb telefonálni, és időpontot kérni.

Az eladási áron felül
A weboldalak fotói félrevezetőek lehetnek, így higgadtan, és hozzáértővel érdemes megnézni a kiválasztott ingatlant. És hogy mire kell figyelni? Nos, ez pénztárcafüggő, illetve, hogy ki milyen céllal venne. De ha azok közé tartozunk, akik nem akarnak az eladási áron felül még jó pár milliót kifizetni, hanem rögtön beköltözni, vagy kiadni szeretnék, akkor érdemes a víz-, gázvezetékek állapotára, illetve az elektromos hálózatra figyelni. Ha ezek nemrégiben lettek felújítva, akkor olyan nagy gond nem lehet, és ha a lakás nem is kulcsrakész, akkor sem lehet több a későbbi plusz kiadásunk 600-800 ezer forintnál. Ezek után nem érdemes sokáig gondolkozni, mert mint említettem, a lakások gyorsan elkelnek.

A következő lépés az ügyvéd, aki a szerződést megírja, de arra senki se számítson, hogy ezt 50 ezer forint alatt megússza. Majd jön a földhivatali sorbanállás, amit nem bánunk, hiszen itt írják a nevünkre frissen szerzett ingatlanunkat, de nem a két szép szemünkért, 2006 óta ez 5000 forintba kerül. A legnagyobb ellenségünk lehet az illeték. Jön és alattomosan támad, sokan sajnos nincsenek is tisztában ezzel, persze elsőlakás-vásárlók lévén miért is lennének. Használtlakás esetében 4 millió forintig 2%, afelett pedig az ingatlan 6%-a. Új lakóingatlan 15 millió forintig illetékmentes, 30 millióig  a 15 millió 4%-a, afelett pedig a 2%-a.

Osztok, szorzok, megéri
Ha az ügyvédtől kezdve a földhivatalon keresztül az illetékig mindent összeadunk, és egy átlagos áron lévő, mondjuk 12 milliós lakásról beszélünk, akkor sajnos költségünk még vagy 600 ezer forinttal lesz több. Ha vidéken akarunk ingatlant venni, akkor mindenképpen jobban járhatunk, de ha Budapesten, vagy az ország nyugati részén, akkor mélyen bele kell nyúlnunk a pénztárcánkba. Végül, de nem utolsó sorban, meglepő módon talán a hitel kérdése tűnik a legegyszerűbbnek. És ha osztottunk, szoroztunk, és meggyőzzük magunkat, hogy megéri, hogy ne érné, rázzunk kezet az eladóval, és udvariasan kérdezzük meg, hogy mely bútorokat kívánja otthagyni, és hogy az aranyhalat akkor elviszi-e. Mert a következő nagy falat a berendezés lesz. Persze az előbb említett összegekhez képest mindez már nem lesz nagy érvágás, de ha az ágytól a hűtőig mindent nekünk kell beszerezni, akkor abban a bizonyos pénztárcában még mélyebbre kell másznunk.

De megéri. Mert akárhogyis, 30, 40, szerencsésebb esetben 10 éven belül ez csak a mienk lesz, és noha a hitelt fizetjük éveken keresztül, jobban megtérül és jobb érzés, mintha a főbérlő zsebébe vándorolna a keresetünk. Mert lakást venni a legjobb érzések egyike. Böngészni, beleszeretni, kiválasztani, utánajárni, kezet rázni, kifizetni, beköltözni, hátradőlni a nemrég szerzett puha fotelünkben. Örülünk.


Szólj hozzá!

Európa, az én földem

szerző: vilagjaro - 2010.08.14. 10:45


Európa nagy “ország”. A négy kedvenc a francia, a holland, az angol és a magyar. Ha jobban megfigyeljük, nem is vagyunk olyan távol egymástól és a közös pontok is megvannak: építészet, építészek, kreativitás. Hollandiából átrepülünk Angliába, 45 perc, onnan a Csalagúton 2 óra vonatút Párizs, és a nap végére pont a lenyugodott Budapesten sétálhatunk, hogy megfigyelhessük mondjuk a francia tervezésű büszkeségeinket.

A legfantáziadúsabb európai ország címét talán Hollandia kaphatná. Kreatívjai, épületei és a kultúra lüktetése egészen az Európa Kulturális Fővárosa címig röpítették 2001-ben. Történelmi megpróbltatásai után - Hitler meg akarta semmisíteni -, a háború utáni újjáépítés során sok mindent át- és újragondoltak. A ’70-es években megkezdődött az építészeti szabadság, azóta pedig mintha egyfajta mézeskalács világban élnének, vagy ahogy egy ottani magyar fiú mondja, Süsü világában.

Rotterdam
Változatos, színes, ötletes és élhető. A gyerekek és felnőttek kreativitása együtt teszi egy lakható, szerethető, az „itt akarok élni érzéssel” elfogó várossá. Reneszánsz, némi urbánus vadulással, jó értelemben, éjszakai élete folyton pezseg.

Néhány épületét azt sem tudjuk milyen szögből közelítsük meg, alulról, felülről, sehogy sem nyer értelmet, túlmegy minden képzeleten. 1970-ben épült az a sárga ház, amit eredetileg erdőnek(?!) szánt a tervező, de mégha ez nem is, egy másik gondolat biztosan eszünkbe jut: hogy élnek ebben? Hogy mozognak, hogy állnak a bútorok és mi történik a gravitációval a négy fal között.

Vagy a kulturközpontnak szánt ház, aminek a felső szintje mintha a fejünkre akarna esni, hiszen csak úgy ott, magában lóg a levegőben. S hogy a gyerekek a jövő dizájnerei, a betonba nyomott kéz és üveggolyók, az oviban készített rajzok falra festése is bizonyítja.


Anglia
Angliát is érte némi Holland beütés. Az 1700-as években Anna királynő engedett a tengerentúli kreativitásnak, megbolondította a vonalakat, de mára inkább a viktoriánus korabeli házak sora, az egyhangúság és sablonosság jellemzi. Míg Hollandiában a nagy ablakokon és a diverzón van a hangsúly, úgy itt a régi, fa kereteken, a kandallókon és a vörös téglákon. De persze így is szerejük. Nem ritka, hogy itt kastélyban vagy várban élnek, vagy hogy a templomot kocsmának alakítják át - mindenhol a funkción van a hangsúly ellentétben a díszítéssel.

A 20. századi építészeti hullám, ami végigsöpört Európán, Angliát meg sem legyintette. A 2. világháború után kezdődött egy új hullám, a poszt-modernizmus, ami lényegében minden stílus vegyítése. A nagyobb városokban valami bontogatja a szárnyait, de nem nagy a befolyása és talán nem is baj ez. Az „English country house” stílus megnyugtató, szép látványt nyújt és az angol építészeti konzervatizmus az ország velejárója. Néhány blokkház kikukucskál, de elhanyagolhatóak, a „shared house” és az óriási belső terek a megszokottak itt. Így ötvöződik a multikulturalizmus és a toleralizmus és az építészet.


Francia vs. magyar
Angliától mintegy két órányira Franciaországban, vártam a flesst, de ehelyett az „itt már jártam érzés” töltött el. Mintha egy az egyben Budapesten lettem volna. A párizsiak ugyanúgy élnek mint mi, kicsit kopott házakban, plusz van egy Eiffel-tornyuk, de Gustave Eiffel nálunk is besegített (ugye a Nyugati pu.). A Notre Dame gyönyörű, de gótikus templomaink nekünk is vannak országszerte, a legkedvesebb talán a Mátyás-templom. A 13. századi romantika erősen hatott építészeinkre, a boltívek, a stukkók, a kültéri díszítés, a magas oszlopok nálunk is visszakacsintanak, a beépített tetőtér noha francia eredetű, mi is előszeretettel használjuk. Ugyanakkor minden város gyönyörű, amit ketté szel egy folyó, és ha néha éjszaka indulunk várost nézni, amikor minden kicsit csendesebb, akkor nem látjuk hogy koszos és egyből észrevesszük építészeti csodáinkat, a szebbnél szebb hidainkat, a kültéri díszítéseket a lakóházainkon és a körúti lakások legapróbb részletei sem kerülik el figyelmünket.

Mert kreatív, vagy kevésbé, minden háznak megvan a maga története, és jól esik néha elidőzni előttük, hogy észerevegyük, meghallgassuk őket.


Szólj hozzá!

Köddé vált otthonok, gátlástalan pénzintézetek - mire megoldás a kilakoltatási moratórium?

szerző: okosotthon - 2010.08.13. 12:27


A gazdasági krízis és a forint árfolyamának drámai zuhanása korábban elképzelhetetlen kilátástalanságba sodort nem egy családot. Egyelőre csak a kilakoltatási moratórium képes gátat szabni ezrek otthontalanná válásának, ám ez pusztán lélegzetvételnyi időt jelent a bajban lévőknek, a legújabb kormányzati elképzelések szerint jövő márciusig. Hosszabb távon a Nemzeti Eszközkezelő Társaság lehet megoldás, ám a kormány által tervezett állami társaság hallatán a valutalap fanyalog. 

A pénzintézetek "nem szívbajosak", ha a haszon behajtásáról van szó: ha a szerződésben foglalt határidőn túl csúszik a jelzáloghitel törlesztőrészlete, a legtöbb esetben szemrebbenés nélkül megkezdik a terhelt ingóság, vagy ingatlan hasznosításának előkészületeit. Jobbára emberség és türelmi idő nélkül. A pénzintézetek gátlástalanságát megfékezendő első ízben a Bajnai-kormány alkotta meg a 2010. április 15-ig érvényes kilakoltatási moratóriumot, amelyet az új kabinet december 31-ig - tél közepéig – meghosszabbított. Az újabb, jelenleg a Parlamentben vitatott jogszabály-tervezet szerint pedig 2011. március 1-jéig fog  tartani a tilalom. A bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításáról benyújtott előterjesztés szerint nem csak december 1-jétől, hanem már a kilakoltatást elrendelő bírósági végzés kézhezvételét követő naptól – legkorábban így a törvény hatálybalépését követő naptól – el kellene halasztani a lakáskiürítést a következő év március 1-jéig. Az indoklás szerint a törvényjavaslat célja, hogy a ténylegesen kilakoltatással fenyegetett adósok, akik lakhatásukról nem tudnak gondoskodni, ideiglenes haladékot kapjanak a lakásuk kiürítésére. A módosítás kormánypárti beterjesztői szerint a kilakoltatások nemcsak az adósok számára eredményeznek súlyos társadalmi problémákat, de az állam által fenntartott szociális intézmények kiadásait is jelentősen megnövelik.

Nyilvánvaló, hogy a tilalom nem jelent megoldást a bajba jutottak helyzetére, mint ahogy az is, hogy több száz oldalnyi postot eredményezne, ha a szociális, munkaügyi és otthonteremtési elképzeléseket próbálnánk itt nagyító alá venni. Bár vélhetőleg a bloggolók szempontjára nem volt tekintettel a kormány amikor a Nemzeti Eszközkezelő Társaság elképzelését bedobta a köztudatba, mégis érdemes említést tenni erről. Az intézmény lényege az volna, hogy a kilátástalan helyzetben lévő adósoktól az állam a pénzintézeten keresztül kinullázná, vagy átvállalná a fennálló jelzáloghitelt. A lakás így állami tulajdonba kerülne, amit a korábbi hitelfelvevő – és bent lakó – a továbbiakban bérelhetne. A hitelfelvevő így is komoly vagyontól esik el, hiszen bár korábban vélhetőleg sokmillió forintot csengetett ki törlesztőrészletként és fizetett be kezdőnek, mindezért cserébe semmije sincs. Illetve van egy állami tulajdonú albérlete, ami kétség kívül jobb, mint a híd alatt aludni. A nemzeti eszközkezelőről legközelebb ősszel születhet döntés, ám az egész elképzelést keresztülhúzhatja a Nemzetközi Valutaalap rosszallása. Hogy az IMF keze valójában meddig ér el – értsd: mekkora bajban van az ország – egyelőre nem látni, ám a kormány egyelőre látványosan nem hátrál ki az ötlet mögül. Bencsik János belgazdasági államtitkár például a valutalap álláspontjára reagálva úgy fogalmazott: az eszközkezelő társaság nem egy szociális intézmény, hanem egy speciális pénzügyi intézet, ami a halmozott szociális problémákkal rendelkezők táborát hivatott mérsékelni. A kormány pedig eltökélt amellett, hogy az intézmény nyújtson segítséget, figyelembe véve a társadalom kockázatviselő képességét is. Számítások szerint másfél évtizedre van szükség ahhoz, hogy ez a "befektetés" megtérüljön. Az eszközkezelőhöz negyven milliárd forintra volna szükség, amelynek forrásai egyelőre nem ismertek.

Tehát csak a lendület egyértelmű, hogy a vitorlából mi és hogyan fogja ki a szelet, még nem tudni. 


Szólj hozzá!

Címkék: lakáspolitika

süti beállítások módosítása