A rendszerváltás óta egyre népszerűbbek a lakóparkok annak ellenére, hogy a Szomszédokban (is) megismert panelrengeteghez hasonló telepekről beszélünk ebben az esetben is. Az új építésű tömbökhöz a hirdetésekben (az ingatlanközvetítők is) ideális környezetet, jó tömegközlekedést, játszóteret, nyugalmat, szórakoztató infrastruktúrát, mélygarázst ígérnek. Legtöbbünk számos hibával csak a beköltözés után szembesül. Az alacsony színvonalú épületekben élők legalább fele szabadulna már lakásától. És miért? Sorolom.

A rengeteg lakás minél rövidebb idő alatt való felépítése már önmagában hordozza a kellemetlenségeket. A legelső gond már a beköltözésnél jelentkezhet, amikor a lakók 90%-a elfoglalta lakását, és egy időben használják a villanytűzhelyeket, a melegvizet. A hálózat ugyanis nem feltétlenül bírja el a terhelést.

Meglepő, de igaz, a lakások alapterülete is kisebb lehet négyzetméterre, mint ami a tervrajzban szerepel, illetve a vízhálózat sem a tervrajz szerint van kiépítve több budapesti lakóparkban. Standard kellemetlenség sok esetben a burkolat lerakása, minősége, illetve a falak vékonysága, szigetelése. Ezekkel a hibákkal találkozhattunk a panelek esetében is már a '60-as években, akkor meg mi értelme volt a cserének?

Alapszabály egy lakó véleménye szerint: „Addig ne tessék átvenni a lakást, amíg ki nem javítanak minden egyes hibát! – mert utána várhatod, hogy jöjjenek!”
Van, akinek a klíma okoz álmatlan éjszakákat, őrjítő nappalokat, van akinek a fürdő szellőztetője ad ki minden nap repülőtéri kifutópályát idéző hangokat.

Hallottam olyan lakókról, ahol a WC ajtaját úgy szerelték fel, hogy beleütközött a kézmosóba, a műanyag parkettaszegélyek elváltak a faltól. Közszájon forgó tény, és nem legenda, hogy sok esetben újra kellett festetni a lakást, mivel penészedtek a falak, ami az átadás sürgetése miatt következett be, s az is, amikor nem építettek be bizonyos előre megrendelt dolgokat. A legbosszantóbb ezek közül az alvállalkozó hozzáállása lehet, mivel ez a tortúra a lakóknak rengeteg telefonba, levelezésbe, ügyvédi felszólításba kerülhet.
 

A közös költség összege is lehet probléma forrása. A hazai lakóparkok világa nagyon sokszínű: luxustelepek mellett minden szolgáltatást nélkülöző, nagy lakásszámú épületegyüttesekig rendkívül változatos a kép. A közjószágok - uszoda, portaszolgálat, fitneszterem, játszótér stb. - használatáért a luxuslakóparkokban élők havi 200-300 forint közös költséget fizethetnek, miután ötszázezer-egymillió forintért megvették a lakás négyzetméterét. Érdemes tehát hosszabb távon gondolkodni, ha már saját ingatlanba fektetünk be.

Persze létezik garanciális megoldás a problémákra, azonban az alvállalkozók csak több „kisebb” probléma felmerülése esetén jönnek ki a helyszínre. A lakóknak két választási lehetőségük van tehát: vagy várnak a garanciális szakira, vagy kijavíttatják a hibát a saját költségükön, viszont ekkor fennáll a garancia elvesztésének a veszélye.