Ha van szimbóluma az elmúlt húsz év Budapestjének, az a tüske, vagy más néven Demszky-bábu. Egyszerre utal a városvezetés ötlettelenségére és a város lakóinak pökhendiségére.

Merthogy a két méter széles járdákra parkoló kollégáknak is lehetne annyi esze, hogy ott gyalogosok is járnának, de a forgalmászok részéről sem volt egy nagy dobás, amikor az autók kerülgetése helyett ilyen oszlop akadálypályákat helyeztek üzembe. Mint szép fővárosunkban annyi rossz ötlet, ez is követőkre talált. Boldog-boldogtalan kerülgeti a gombfejű tüskéket, mintha csak ez lenne nekünk a legvilágvárosiasabb szórakozásunk.  

Ami rossz, az akkor sem lesz jobb, ha másolják, sőt akkor sem, ha művészeti ambíciókkal másolják. Budapest legifjabb főutcáján autók híján is ott meredeznek a furcsa tüskék, merészen és újszerűen, gomb nélkül, és ami igazán megható, ferdén. Vannak kicsi bokorszerű fajták, ezek a fatörzsekhez dörgölőznek, de vannak igazán szép óriáspéldányok is. Ezekre még lámpákat is aggattak.

Szakmai lapok írták, hogy hát ez a tüskevár végre odamond a Váci utca negédes kandelábereinek, az olcsó nyugdíjas szagú romantikának és persze az egész világnak, amelyik semmit sem ért a művészetből, és egyre csak a maga gyönyörűségét keresi. A merészségének örvendező utcabútor szakma az elmúlt hónapokban mirtusz levelek tucatját hajította a tüskékre. A legdurvább elmarasztaló kritika is csak abból állott, hogy talán elég lett volna minden tüskét egy irányba dönteni.  

Ezzel csak egyetérthetek. Ha lehet egy javaslatom, mindjárt döntsenek egy nagyot, fektessék le az összes tüskét a földre és ássák be őket két méterrel a föld alá. A szegény belvárosi főutca ma még csak félig szabadult fel a tüskevári Budapest jobbágysága alól. Csak remélni tudom, hogy a jó szokásokat tartva ez a felújítás is hemzseg a kivitelezési hibáktól, és néhány év múlva kirohadnak innen a várost bénító tüskesorok. Hogy ez nem csak hiú remény, jól mutatja, hogy az Index szerint már Királyuccásodik is a főutca.