Otthon, okosan...

Hunderwasser minden bizonnyal alkohoista volt, elég csak ránézni az általa tervezett épületekre, hogy ne legyen szemernyi kétségünk sem. Képtelen volt egyetlen egyenes vonalat húzni, vonalzóval, mint minden rendes halandó. Persze nincs ezzel semmi baj, egy valamirevaló művésznek vagy májzsugor vagy egy jó kis szifilisz dukál, anélkül szóba se áll vele a halhatatlanság.

Hovatovább, a mester fölöttéb bölcs volt, mert gondolt sorstársaival is. A girbe-gurba téralakításnak köszönhetően szorongás nélkül állíthat haza a kicsapongó férj, nem baj ha éberen várja őt hajnalban a házsártos feleség.

Dehogy részeg ő, hát hogyne dülöngélne, ha olyan göbe és kátyús a padlat, akár tavasszal a züllői út! Hiába mondta ő, hogy jó lesz a panel is, de a dárgának ez kellett, mert neki ehhez képest még a Bauhaus is csak disznópajta. Mi, hogy menjen végig azon a vonalon? Na ne vicceljen már, mi sem könnyebb, jobbra dől, balra dől, már meg is van.

Ha netán mégis lebukna a dorbézoló férj, mert óvatlanul ki akarja mondani hogy az a (...) Hundertwasser, hogy a ménykű csapjon bele, és ehelyett egy átlagos walesi falunév (Hndrtwssr) hangsora jön csak ki borgőzös torkán, amit egy tisztességes közép-európai entitás csak halálhörgésként tud dekódolni, na akkor sincs para, mert a) ha olyanja van élete értelmének, nem tud a sarokba vonulni duzzogón b) ha meg olyanja, nem térdepelteti őt büntiből ugyanott kukoricára.