HTML

OTTHON, OKOSAN.

Gondolatok az ingatlanpiacról, szereplőiről, értékesítési módszerekről, valamint az élhető terekről. Ingatlanos történtetek, jogi tanácsadás, és közérdekű cikkek, urbanisztika. Vagyis majdnem minden, ami ingatlan. (okosotthonka@gmail.com)

Friss topikok

Budapesti barchoba, avagy kétszer ugyanabba a szarba lépni

szerző: vilagjaro - 2010.08.24. 18:42


Mi a közös Békásmegyer, Zugló, Újpalota, Újpest, Kispest, Óbuda és a X., XI., VII., VIII. kerületekben? Az egyik zöldövezet, a másik városközpont, harmadik a rehabilitálás alatt álló gettó közepe, vagyis nem sok közös tűnik fel. Azonban ha alaposabban szemügyre vesszük, így vagy úgy, de mind panelrengeteg. Vagyis egyik panel, másik tégla, de nagyjából egyre megy.
 
A 2. világháború hazánkat erősen megtépázta, nem sok minden maradt meg a lerombolt épületeken, városnegyedeken kívül. Lakni viszont kellett valahol, így gyors és hatásos megoldásként afféle kelet-európai viharként hazánkat is megérintette a panelláz ... és vagy 30 évig itt is maradt. Az újjáépítési időszakkal együtt kezdődött meg kialakításuk, amely akkor ugyan jó ötletnek tűnt, hiszen viszonylag olcsó volt és gyorsan felépíthető, “tető a fej felett” érzést adott. Magyarországon 1959-ben építették az első panelt, majd az azt követő évek hozományai lettek a budapesti peremkerületekben tornyosodó blokkok.
 
Ma viszont inkább nyűg, mintsem kedv egy ilyenben lakni. Tízemeletesek egymás hegyén hátán. Akkor mégis miért kezdjük ismét ezek építését? Na jó, nem ugyanaz, hiszen a mostaniak, nevezzük kortárs paneleknek, már téglából épülnek, van bennük egyedi mérőfelszerelés, a befektetők parkosítanak és rehabilitálnak körülöttük. Ez utóbbi, elég szépen hangzó szó, rehabilitáció, nem is olyan szép, mivel az "oda nem illő szociális elemek" kitelepítését (hová is?) jelenti. 
 
Állítólag - a rehabilitált környékek biztonságosabbak és tisztábbak lesznek. Ez kétségtelenül jó, plusz előny, hogy a környék ingatlanjai - állítólag - felértékelődnek. Ez történik a híres, inkább hírhedt VIII. kerülettel, de Budapest belső kerületeivel szerte.  
 
Kortárs szar
Fiatal pároknak, egyetemistáknak jól jöhetnek ezek a lakások, hiszen meglepően olcsóak, bár az árak között nagy eltérés lehet, pl. a felsőoktatási intézményekhez közel építetteket meglepően magas áron kínálják, míg az elég frekventált helyen lévő, a Blahától nem messzire eső Köztársaság téri új, 178 (egyesek szerint 184) lakásos kortárs remekeket ezekhez képest fele áron megkaphatjuk. A fele ár pedig még tovább csökkent, hiszen a beruházó már 30%-ot is ad, így hülye lenne az aki ilyen lehetőséget kihagyna, de... Befektetésnek nem jó, ergo sem kiadni, sem eladni nem lehet, vagy csak vért izzadva, nagyon alacsony áron, amin végül semmit nem kereshetünk.
 
Magas, sok, sötét
Elég egy pár perces szörfölés a neten, hogy megtaláljunk fórumokat, ahol a lakók egymással beszélik meg a hátrányokat, hogy miért koszos a lépcsőház, miért nem javítja meg valaki a lámpákat a téren, mert ugyan tér és park van a házak körül, de a közös képviselő, akinek ez a dolga lenne, általában nem tesz érte. Az a szépen csengő rehabilitáció ugyan elkezdődött, de az egyes kukákba hazajáró lelkeket nem olyan könnyű “kilakoltatni”.  
 
A kortárs panelek általában 6-10 emeletesek és rögtön legalább 2 tömbből állnak, százakárhány lakást nehéz lenne egy tömbbe bezsúfolni. Ezzel pedig együtt jár, hogy legalább a 4. emeletig sötétek a lakások, hiszen az erkélyek beárnyékolják egymást. A földszinten élőknek van kis kertjük is, és a szerencsésebbek biztos találnak egy kis szöget, ahová oda süt a nap. Így célszerűbb minél feljebb venni, már ha szeretnénk látni a nap fényét.  
 
Panelprogram vs. panelprogram
Nem is olyan rég volt nekünk egy panelprogramunk, amivel a régi, egyhangú paneleket országszerte széppé varázsolták, lecserélték a nyílászárókat, és vidám színűekre festették az épületeket, kreatívkodtak picit, néhol több színnel is eljátszottak a lakók, és valahogy jó érzés volt rájuk nézni, hogy panel ugyan, régi ugyan, de mégis új és egyből feljebb ment az ára, és hja, a szocializmus, de jó, hogy elmúlt. 
 
Az eredeti panelprogram - 30 éves pályafutása alatt közel 788 000 blokk épült fel - hogy hogy nem, elhalt. A ‘90-es évektől fellélegezhettünk, leálltak a panellakás-gyárak. És mikor már azt hittük, hogy van érzékünk a szép dolgokhoz, mert van sok iskolázott, kreatív magyar építészünk, és állítólag józan eszünk, szinte észrevehetetlenül kezdtek el szaporodni a 60, 80, százakárhány lakásos téglablokkok, néha irreálisan alacsony, vagy irreálisan drága árakkal.
 
Kezdetnek talán jó egy ilyen lakásba költözni, főleg ha továbbtanul az ember, hiszen akkor hétköznap az egyetem, hétvégén pedig a szülői ház, a lakásból nem sokat lát. De hogy befektetésnek? Annak semmiképpen. És azt is lássuk be, hogy házakat nem (csak) a főiskolásoknak építünk, hanem családoknak, gyerekeknek, időseknek, és 2010-ben nem kellene, hogy egy újabb panelkorszak köszöntsön ránk, hiszen az már egyszer befuccsolt. Ma már inkább nyűg, tízemeletesek egymás hegyén, hátán, látványra sem szép. Akkor most miért is szeretnénk még egyszer ugyanabba a szarba lépni?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonokosan.blog.hu/api/trackback/id/tr332244504

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.