Mi kell a túléléshez, kérdezem Szarajevót. A válasz ugyanaz, mint 1993-ban, de nem olvasható a háború alatt íródott Sarajevo Survival Guide-ban. Ez persze nem véletlen. Az a valami sokösszetevős. Konkretizálhatatlan. Tulajdonképpen erről szól az egész túlélőkalauz. Ja, és erről szólnak az SSG óta körvonalazódott történetek.

Tehát a túléléshez kell egy jó ötlet. Egy jó alagút. Aztán némi óvatosság, egy ember, aki tudja, hogy igény volna, de mire, na meg vasakarat. A túléléshez tehát kell egy jó recept.

Amit azonban kevesen sejtenek, a túléléshez kell még egy csipetnyi megsemmisülő otthon. Nem mellékesen egy vezércikk. Mondjuk egy család, aki: Alagútra cserélte otthonát!

Az alagutat annak a butmiri háznak a garázsából ásták, melyet a Kolar család ajánlott fel a BIH-nek, bejárata egy háború alatt szétlyuggatott, kétszintes épületből nyílik. A ház a repülőtér délnyugati részén áll. A szerbek időről időre megpróbálták elfoglalni a repteret, sűrűn támadták a területet, így a kaptár, ahonnan a lakosság az Igman-hegy viszonylagos biztonságába jutott, leamortizálódott, födémje teljesen megsemmisült, kertje fölégett, oldalfala beomlott.

Az alagút jelenleg 800 mínusz 780 méter hosszú, 160 centi magas, vállszéles, egy a szerencsénk, hogy a bányászjárathoz hasonlítható létesítmény már nincs tele talajvízzel, görnyedve közlekedő menekültekkel, hullákkal és villamosvezetékekkel, csak fotózó, pózoló turistákkal.

A hely, ami egykor otthon, a háborúban pedig ideiglenes hajlék és menekülőcsatorna volt, jelenleg két család megélhetését biztosítja. Kolárék ugyanis, miután a szerbek elvonultak, összegyűjtötték a portájukon hagyott relikviákat, biztonságossá tették a lakóépületet és létrehozták Szarajevó leglátogatottabb múzeumát. A földszinti szobák kiállítótérré alakultak.

A vetítőteremben katonai ládák tetejéről nézhető, nagyrészt megrendezett jelenetek, a bemutatóteremben emléktárgyak, egyenruhák, fegyverek, az emlékszobában térképek frontvonalakkal, valamint fényképfelvételek: az alagút és Szarajevó militáris életéről készült zsánerek és mosolygó sztárok facebook-ja, autogramostól. Szóval, a szarajevói Tunel Spasa, az életmentő „háborús hős” jelenleg „halott tárgyak” otthona. A katasztrófaturizmus fellegvára, mondhatni.

Akkor még egyszer. Mi kell a túléléshez? Az otthon feláldozása?

Jóbiznisz. Jóidőben. Jóhelyen.