HTML

OTTHON, OKOSAN.

Gondolatok az ingatlanpiacról, szereplőiről, értékesítési módszerekről, valamint az élhető terekről. Ingatlanos történtetek, jogi tanácsadás, és közérdekű cikkek, urbanisztika. Vagyis majdnem minden, ami ingatlan. (okosotthonka@gmail.com)

Friss topikok

Mitől büdös a hajléktalan?

szerző: Spejbl - 2010.09.24. 09:22


Akkor most kotródjanak vagy maradjon minden a régiben?


Mi, magyarok biztosan rajongunk az egyszerű megoldásokért, ennek megfelelően – vélhetően azért, hogy kedvünkre tegyenek − hatalmi helyzetben lévő politikusaink továbbra is rendre ügyesen választják azokat az „újító” megoldásokat, melyekkel a meglévő súlyos problémákat ugyan a legkevésbé sem lehet orvosolni, de a világ őket és potenciális választóikat zavaró részét legalább rövid időre kitakarhatják a horizontból.

Persze miért is tennének másként, mikor ennek a problémakezelésri stratégiának itthon – a komplexebb, előremutató koncepciókkal szemben − legalább komoly tradíciója van. Járt utat pedig… Ilyen helyzetekben persze jöhetne a bátor, igazszívű ellenzék, de vagy még nagyobb (és félelmetesebb) baromságokat mond, amik mellett egyetlen pillanat alatt még a BM meglehetősen diszkriminatív („Húzzanak a csövesek a közterekről és az aluljárókból!”) törvénymódosítási javaslata is sokkal szalonképesebbnek tűnik, vagy nemes egyszerűséggel folytatja a tőle megszokott évtizedes impotenciát, esetleg friss parlamenti erőként bizonyítja, hogy hiába ígért mást, úgy tűnik piszkosul hamar kifogyott a munícióból.

 

 

 

De miről is van szó tulajdonképpen?

Abban vélhetően mindenki – totál el nem ítélhető módon − egyetért, hogy sem közegészségügyi, sem közérzeti szempontból nem túlzottan felemelő az aluljárókban lévő hajléktalanseregek látványa, az átvérzett ezeréves kötések, a penetráns bűz, az ordítozás, a verekedések, az ételért könyörgő, majd papírbankókat számláló koldusok jelenléte (persze nem minden kéregető ilyen, de egy vagy kettő azért minden metróaluljáróban akad, hiszen valamiből meg kell élnie a koldusmaffiának is). Teljesen érthető a tehetetlen düh, ha csak jóval áron alul tudom eladni a belvárosi ingatlanomat, mert a vizelettől már tégláig lepergett a vakolat, esetleg a kapualjban mindig fekszik két-három ember, akiken át kell lépdelni a kisfiamnak, ha jön haza az iskolából. Jogos frusztrációnk mellett, azért nem szabad elfelejtenünk, valószínűleg az utcán élni sem a legnagyobb buli a világon. (Persze, ha előkerül a turista-adu, mit szól mindehhez az idelátogató, akar-e jönni majd legközelebb is, már kétségtelenül nem személyes ügy a nemtetszés, hanem társadalmi.)

A hiba ott van, hogy valamiért nem tudjuk elképzelni, hogy olyan megoldást kellene találnia azoknak, akik ezért kapják a fizetésüket, ami nemcsak a mi rosszközérzetünkön javít, de segít megszüntetni azt a rettenetes állapotot is, melynek mi csak szemtanúi vagyunk, a hajléktalanok pedig megélői. Olcsó és rohadtul mocsok duma, hogy megérdemlik a helyzetüket, hiszen honnan a francból tudhatnánk, ki miért és hogyan került az utcára? Munkahelyvesztés (lásd rendszerváltás), válás, szenvedélybetegség, az állami gondozás utáni nincs-tovább (az évek óta nem látott, majd hirtelen megjelenő rokonok gyakran boldogan élik fel az életkezdési támogatást) vagy „egyszerűen csak” önhiba? De van-e bármilyen helyzet, amelyben indokolttá, jogossá válhat az elfordulás egy kiszolgáltatott, periférián lévő társadalmi réteggel szemben?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egy ennyire "kellemetlen" helyzetben szerintem alapvetően az alábbi dolgokat lehet tenni: szimplán elfordulni, mondván, majd a Pintér Sanyiék jól elzavarják a francba ezt a csürhét, vagy, ha a Jobbikkal szimpatizál a jó polgár, imádkozni a megtisztulásért, szóval gettókat és kitelepítést. (Vajon ugyanezek az emberek hasonló vehemenciával hangoskodnának akkor is, ha a családban bedőlne a devizahitel, esetleg a lakásmaffia kijátszaná alóluk a négyzetmétereket? Ráadásul az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) kurvára felháborító bezárása utána rendesen megnőtt az utcán a pszichiátriai betegek aránya, erre pedig végképp nehéz ráhúzni, hogy önhiba.) Aztán ott van a végig sem gondolt „lakást mindenkinek” duma. Vagy marad a beismerés, hogy a jelenlegi rendszer abszolút képtelen kezelni ezt az egészet.

Mindenhol azt lehetett olvasni a napokban, hogy kapacitása bővítését szeretné a hajléktalanellátó-rendszer. De hát nem éppen bennfentes információ, hogy sokszor inkább maradnak az utcán nagyobb biztonságban a hajléktalanok, mint hogy bemenjenek a farkastörvények uralta intézményekbe, hajléktalanraktárakba. Biztosan jó lenne ugyanez még több ággyal? És hogy lakást mindenkinek? Valójában a hajléktalanok hány százaléka lenne alkalmas az önálló életvitelre, ha égi csodaként bérlakást kapna? Sajnos vélhetően − folyamatos figyelem, segítés, életvezetési tanácsadás nélkül, amire persze nincs se ember, se pénz − nagyon kevés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Én nem tudom a tutit, de az biztos, hogy egy ennyire összetett, ennyire sokféle problémával küzdő vagy azt elszenvedő csoport helyzetét nem lehet rendezni populista szólamokkal vagy karhatalommal. Itt lenne az ideje ráébredni: közös a problémánk, hogy vannak olyan társadalmi rétegek, amelyeket támogatni kell akkor is, ha nem adóbefizetőek, ha sokszor úgy érzi az ember, hogy velük csak a baj van. Nemcsak azért mert ez humanista vagy keresztényi kötelesség, hanem azért, mert a szegény rétegek minden társadalomban feladatok mellett munkahelyeket is adhatnak. Egészségügyi dolgozók, szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek, tanítók, tanárok állhatnának munkába, ha rájönnének politikusaink minden oldalon, hogy olcsó PR helyett valós problémakezelésre is szükség van, ennek pedig, ahogy a repülőgépek bérlésének is, amióta világ a világ, bizony ára van.

Basszus, mennyivel empatikusabb és kifejezőbb a magyar hajléktalannál az angol homeless (otthontalan).


11 komment · 1 trackback

Címkék: kormány rendszerváltás hajléktalan jobbik belváros opni bérlakás ingatlanjog pintérsándor otthontalan

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonokosan.blog.hu/api/trackback/id/tr182319711

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Máig előttem 2010.09.24. 11:23:26

Nehéz az Önsajnálatból fetrengéséből feltápászkodni. Sokféle utat választhat az ember. Tilos az írás mellett döntött. Már régebben is tervben volt, és néha el is, el is kezdte írni, kiírni mindazt, ami benne volt. De most, mintha egy nagyobb erő hatot...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

VIKUNYA 2010.09.24. 11:24:25

Micsoda bugyuta kérdés, hát attól, hogy nem fürdik. Pont.

manzárd · http://otthonokosan.blog.hu 2010.09.24. 11:26:48

Jövő hét elején jön bejegyzés a kreatív hajléktalan építészetről, sok képpel.

Herkules Irma 2010.09.24. 11:31:16

@VIKUNYA: azt hiszem, hogy a kérdés nem a hajléktalan emberek szagára vonatkozik. bizony, gazdag nyelv a magyar.

VIKUNYA 2010.09.24. 11:56:11

@Herkules Irma: Jajj, csak nem egy metafora? Bezzeg ha elmegyek mellettük, akkor nem metaforikusan büdösek...

Herkules Irma 2010.09.24. 15:10:35

direkt azok, igaz?
...hogy téged bosszanthassanak.

SzabadSzellem 2010.09.24. 15:56:53

a poszt utolsó mondatához: a magyar "hajléktalan" semmivel sem empátiátlanabb, mint az angol "homeless". éppen hogy emelkedettebb, a hajlék szó ugyanis sokkal irodalmibb, mint az otthon. szóval inkább az angol volna empatikusabb, ha "shelterless"-t mondana.
egyébként a poszt többi részével egyetértek; kíváncsi vagyok, mit tudnak tenni e méltaltan és zavaró helyzet megoldására.

Spejbl 2010.09.25. 08:27:41

@Jimmy Dix:

Számomra az otthon többet jelent a hajléknál. Az otthon számomra komoly érzelmi töltettel bíró szó, biztonságot, érzelmi stabilitást, védelmet egyaránt jelent, míg a hajlék a hétköznapinál magasabb, irodalmibb szóhasználatban a "fedél a feje fölött" szinonimája a fejemben.
Természetesen semmi gond azzal, ha nem ugyanazt értjük egy-egy szó, kifejezés alatt. :)
Az utolsó mondatom ebből a szempontból valóban szubjektív volt, annak viszont örülök, ha a többi tetszett.

A "menedéknélküli" viszont valóban nagyon kifejező (lenne).
Üdv: S

wovbagger 2010.09.25. 12:54:59

"Egészségügyi dolgozók, szociális munkások, mentálhigiénés szakemberek, tanítók, tanárok állhatnának munkába,"

naja. állhatnának - de az utóbbi tíz évben pont ezen szakmák képviselőiből van egyre kevesebb. és mostanra már nem a korábban sokat hangoztatott "kevés a fizetés" szólam miatt: más területeken sincs igazán munkalehetőség; a munkaerőpiac szociális és oktatási szegmensében kifejezetten lehetetlen elhelyezkedni az utóbbi 3-5 évben.

szóval nincs miért csodálkozni: leépült a (korábban úgy-ahogy, de valahogy azért mégis) működő intézményrendszer, majd a hozzá tartozó státuszok is megszüntek. és mindenki csodálkozik, hogy egyre szarabb a helyzet - jobb esetben; mert rosszabb esetben jönnek a "kényszermunkát/átnevelést nekik!" primitív szólamai.

igen, ilyen szinten szarunk mi, mind a közel tízmillióan a saját országunk közepébe. gratulálok magunknak!

a bőregér 2010.09.25. 14:12:41

@wovbagger: igen, mert ha valódi munkavégzés mellett nyúlnák le elöljáróink a lóvét, az még csak-csak elmenne, de az, hogy minden lyukat a leépítésekkel, a szolgáltatások színvonalának züllesztésével, de érdemi lépések, életképes, előremutató koncepció, fejlesztési szándék és hozzáértés nélkül tesznek anno 10-20 éve, az már tényleg durva. persze az is igaz, minek is tennének többet, ha biztosak lehetnek benne, hogy a magyaroknak inkább cirkusz, mint kenyér kell.
pedig igaz: vannak dolgok, amik jobb helyeken - pénz ide vagy oda - nem lehetnének kérdésesek...

d.m.i. 2010.09.26. 08:29:40

én azt olvastam:
... hogy Staudt Gábor ötlete, hogy zsuppolják ki Budapestről azokat a hajléktalanokat , akik nem hajlandók dolgozni.

Hol olvastatok a gettókról, mert ez nem ugyanaz...
köszi a linket előre is.

Spejbl 2010.09.26. 11:54:28

A konkrét gettó direktben valóban nem a hajléktalanokkal, hanem a romákkal kapcsolatban merült fel, de lévén Budapest nem városállam, ráadásul nem veszi körbe várfal, kordon, katonai őrség, nehéz elképzelni, hogy kisbuszokkal kiviszik a közigazgatási határig a gonosz hajléktalanokat, majd ott megígértetik velük, hogy nem jönnek többet vissza...
További két kérdés vetődik még fel a száműzetéssel kapcsolatban:
1. a Budapesten élő hajléktalanok eszerint legyenek a vidéki Magyarország problémái, mert Bp nem kér belőlük?
2. azok a munkanélküliek valóban érdemesebb, értékesebb emberek, akik rendelkeznek lakással?

link a gettósításról:
index.hu/belfold/2010/09/01/kozrendvedelmi_telepeket_hozna_letre_a_jobbik/
süti beállítások módosítása