Radnóti-szobrot avattak pár napja Szegeden a Radnóti Miklós Gimnázium előtt. A szobor realista, kissé negédes, biztonságra játszik. Az alkotó, Gyurcsek Ferenc szerint (felkonferáláskor pavlovi reflexek borzolják az avatásra gyűlt tömeg nagyot halló felét)  szerethetőre lett fabrikálva.

Inkább azt célozza meg, aki önszántából is elment a leleplezésre: a hatvan feletti konzervkultúra fogyasztót. Érzelmes, emészthető, és elismerem: tulajdonképpen szerethető. Megtestesíti a költő nagyszerű hitvesi líráját, ugyanakkor esztétikai felfogása is azt a letűnt korszakot idézi.

 
A kora őszi, szitáló fényben Miklós, a babéros költő az F3-as plasztik gúnyát kapott Novotel kockahotel felé réved a szebb jövőbe múltba, Fanni, a fiatal hitves pedig a kommerz „Ív Béla-társaslakás” felől simul gyengéden Miklóshoz. Miklós csípején karolja át az idén kilencvenhét éves asszonyt. Bizony, kedves gimnazisták, a „Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt” még itt él közöttünk!
 
Tegyük hozzá: Radnóti eszeveszettül kiérdemelt egy szobrot a városban, ha már Wass Albertnek is összedobtak egyet a derék polgárok ugyanezen a körúton, pedig neki ugye vajmi köze Szegedhez. Ráadásul, sportriporteri képzavarral szólva, zongorázni lehet a kettejük közti különbséget. Nem csak a szépirodalom térfelén, de bizony a sokat emlegetett hazaszeretet tematikában is. Pikáns, hogy egy utcában laknak ezentúl.

Az sem rossz, hogy végre megtestesült egy nő is a bemagolt költői életrajzokból. Hites nőm olvadt el az ötlettől (amit egy komment szerint mástól nyúlt az alkotó), le is fényképezte az őszi fényet nektek, miközben a polgármester, választás közeledvén, nem bírta ki aktuálpolitika nélkül, rettegtetett egy kötelezőt a tragikus sors farvizén.

Kár, hogy nem a bölcsészkarhoz került a szobor, mégis csak oda járt négy évig Radnóti, a gimnáziumhoz semmi köze, tájidegen elem. Kisiklott a kezdeményezés: a BTK és a nem túl jól sikerült egyetemi könyvtár közti parkban helyezzék el az alkotást, lérehozva így egy kisebb szoborparkot, ott áll már ugyanis a MEFESZ emlékmű.
 
Végül egy kérdés marad függőben: nem mintha a kilencvenhét éves Fifi néni bronzosítása veszélyt jelentene demokratikus közrendünkre, de tudtommal a rendszerváltás óta érvényben lévő előírások szerint  nem lehet élő emberről köztéri szobrot mintázni. Vagy Szögeden mégis?