Ha én gazdag lennék...

Bár nekem a Balaton (is) a riviéra, mégis az a nagy vágyam, hogy nyugdíjas korom előtt megszerezzek egy tengerpart közeli kis lakot, ahol pecázva és csónakázva ütöm el az időt. Idén is felfedeztem pár helyet, amit megtarthatok vs kihúzhatok a listáról. Nápolyt pl. nem nekem találták ki.
 

Előrebocsátva, én erősen vonzódom Budapesthez és minden helyi viszontagság ellenére is szeretek itt élni. Napi bosszúságom persze, hogy a magányosok mekkája is ez a város: nénik, szinglik kutyával, de kakis zacskók nélkül flangálnak az agyonparkolt utak mentén, ahol a kétutcánként előrevetődő hontalanok és kéregetők között elvétve találunk gondozott zöldterületet, ahova magam is bepattanok melegebb napokon. Ennek ellenére tudok egy sokkalta zűrösebb helyett, ahol magam is elcsodálkoztam tűrőképességem ruganyos határain.

Utazzunk délre, nézzünk szembe a maffiák és a pizzák szülővárosával, majd osszunk-szorozzunk és az ingatlanárakat fürkészve hozzunk könnyed és gyors döntést: Nápoly nem a mi gyomrunknak való. Szagosabbat és koszosabbat keresve sem találnánk ettől, az egyébként rendkívül színes (és itt nem csupán a faji sokszínűségre utalok) és izgalmas, történelmileg és hagyományaiban regényes, közeli környékét tekintve már-már vonzó városnál.

Egy hét is kevésnek bizonyult mindahhoz az ókorból megmaradt és többnyire a rogyadozó városképbe beolvasztott belső városmag átmászkálásához, mely legtöbb esetben borsos áron látogatható és mégis turistavonzó látványosság. Az egy utcára jutó templomok számában is verhetetlennek tűnő dél-olasz városba özönlik a nyugat-európai turista, s még Amerika is ontja ide kíváncsiskodó népét, jóllehet ezen réteg elsősorban az öböl menti luxusszállókban vészeli át a szélmentes kánikulát. A part menti terület patyolat tiszta és csábító, óceánjárókkal és jachtokkal érkezve még bájos célpontnak is tűnhet.

Ahogy már említettem a belső városmag, a történeti rész koszos, de izgalmas része után körbejártunk minden teret és szűk utcácskát, benéztünk a 12-20 nm-es földszinti lakások ablakain, beleütköztünk a helyiek utcán zajló életébe (mert igazán csak ott lehet elférni és levegőhöz jutni!), majd meglátogattuk a város egyetlen (!) zöld parkját, a helyi egyetem botanikus kertjét, mely egyébként hétvégén zárva van. Itt felüdülhet a nép és levegőhöz jut a magunkfajta, hogy aztán újra beleszippantson a helyi, pisiszagú utcák forgatagába.

Az itteni szagok távolról sem budapestiek! Hogy miért? Itt az utcákat még véletlenül sem mossák fel, hetente sem. A szemétszállítás a maffia kezében ma csupán akadozó szolgáltatás, így bár szelektívgyűjtők sorakoznak pár utcánként, a szemét valójában mindenhol a talpunk alatt/előtt hever, és ezzel nem túloztam egy csöppet sem. És aki bármilyen fórumon megint a pesti Andrássy utcához meri hasonlítani a zajos, rogyadozó, zöldtelen, járhatatlan Corso Umberto-t, annak fehér botot oda, tb-kártyára!
 

A megélhetés ügyeskedő és keresgélő embertípusoknak könnyed és barátságos lehet, akár otthon is érezheti magát a boltokban sorakozó akciós „egyet fizet, kettőt kap” választékok, a mindennapos utcai vásárosok kínálata (isteni a sokféle hal és kagylókínálat!) és a folyton-folyvást iPodot előrántó zugárusok között.

Lakást venni mindezzel együtt igen borsos itt, a házakról nem is beszélve, derült ki számunkra az egyik legnagyobb ingatlanközvetítő hálózat kínálatát átböngészve. A Remax kínálatát véve alapul a lepukkant párnégyzetméteres lakás (és ne feledjük BÜDÖS, koszos és fénytelen utcák tömkelegén járunk) is forintra átszámolva 15 milliót kóstál, és hol vagyunk még az öböltől, a csillogástól! Ha a külvárosi, csendesebb részeket keressük, már vonatra kell ülnünk, ami nem drága mulatság, csak nem biztos, hogy eredményes.

Az bizonyos, hogy a Vezúv környékén (mi Nápoly egy órás vonatútnyi körzetét jártuk még be) van mit látni és imádni, van tisztaság és Pompei és ókori látnivaló és Sorrentó és Amalfi-part, mindez nem olcsón és turistáknak tisztán tartva. Tehát, ha belenyúlunk a pénztárcánkba, van a környéken mit meglátni és megszeretni, de azért ne feledjük, a Vezúv ma is aktív vulkán, s tudjuk, hogyan jártak az előttünk itt élők...

Ellátogatni ide és körbeszimatolni (szó szerint is) ezt a felemás, de életre-szóló élményekkel teli vidéket kihagyhatatlan, haladó turistáknak! Hosszú távra ide befektetni és bebútorozni kész ráfizetés.
 

Nápoly pro és kontra ingatlanvásárlós szemmel:

Pro:
-    elmondhatod, hogy van egy kéród itt, ahova egyetlen barátod sem kívánkozik több éjszakára

Kontra:
-    konstansan büdös, piszkos, szűk, macskaköves utcák
-    a magyar ingatlanpiachoz képest is jóval drágább alapárak: minimum 20 millió Ft/ 25 nm lakás (a házak megfizethetetlenek)
-    kicsi ingatlan alapterületek
-    szolgáltatás árak drágábbak az itthonihoz képest
-    rendkívül rosszminőségű épületek
-    nincsenek tágas terek és parkok a városban; játszóterekről és családalapítási tervekről végképp lemondhat az ember
-    közbiztonság: nekünk sok bajunk ezzel nem volt, bár bizonyos körzeteket egyetlen könyv sem ajánl éjszakai bejárásra
-    jó ha van helyismeret: vannak afrikai bevándorlók lakta körzetek és utcák