Minden tisztességes szuperhős-sztori úgy kezdődik, hogy az ember (vagy pl. teknősbéka) egy látszólag hétköznapi történést követően, hirtelen számára új és fantasztikus világban találja magát. Spejblék vesznek egy lakást, befogadnak két háztáji macskát, s hamarosan már ott tartunk, hogy egy világméretű összeesküvés leleplezésére vállalkozó atommacsek áll életük középpontjában. Ilyenkor talán nem meglepő némi szkepszis a bölcs Spejbl részéről, de kihez forduljon az ember, ha Dan  Brown éppen nem elérhető? 

Néhány nap alatt meggyőzöm magam, talán lehet valóságalapja az elképzelésemnek, mégis az ártalmatlannak tetsző kis Zsebi karmolászta szanaszét a járólapokat, de a tudományosság kedvéért még ki akarom kérni egy szakértő véleményét is. Tépelődve ütöm be állatorvos barátom számát a mobilomba, annyira ciki ilyenért felhívni valakit.

− Te, Zoli, lehetséges, hogy a macskánk a karmával járás közben képes összekarmolni a hidegburkolatot?

Kínos hallgatás a másik oldalon, s közben azon imádkozom, hogy ne kérdezzen semmit. Barátom lassan elismétli a szavaimat, biztos akar lenni benne, hogy jól értette a szavaimat.

− A ti macskátok? Az a macska? A kicsi? Zsebi? A követ összekarmolja a Tulipán utcában?
Újabb hallgatás, majd lesül a bőr a képemről. Beszűkült szkeptikus, rossz lóra tettem. Már tutira azon gondolkodik, vajon ki segíthetne mentális problémáim kezelésében. Nem adom fel a reményt, lehetséges, hogy már fényes és feszes szuperhős ruhában képzeli maga elé soványka macskánkat, állatorvosként biztos látott már különös jelenségeket…

A háttérben zörgést hallok, valakik valamit beszélnek. Zoli megkérdezi, átadhatná-e valakinek a készüléket, ilyen hamar se a mentőket, se a tévéseket nem értesíthette, további elmélkedésre nincs idő, már hallom is a reszelős, borízű hangot:

− Domokos József vagyok, burkoló, itten csináljuk a doktor úrnál az étkezőt, azt véletlenül hallottam, hogy kopik a kő a macskától a Tulipánba. Ugye a 25-be teccenek lakni, igaz?

Döbbenten bámulok magam elé, alig találok szavakat. Honnan tudhatja? Ki lehet ez az ember, ez a látó? Vagy tényleg valami titkos katonai kísérlet folyik a lakásunkba?

− Teccik tudni, csak azé kérdezem, mer mi raktuk a követ maguknál, azt a főnök úr mondta, hogy csempéből simán mehet a fali a padlóra, úgyis az volt akcióba, meg hát nem is kell drágább, mert megy a lakás eladásra.

Váratlanul az ölembe ugrik egy majdnem atommacska, én pedig arra gondolok, mit éreznék vajon most, ha azt a félmilliót nem sikerül Adrinak lealkudnia.