HTML

OTTHON, OKOSAN.

Gondolatok az ingatlanpiacról, szereplőiről, értékesítési módszerekről, valamint az élhető terekről. Ingatlanos történtetek, jogi tanácsadás, és közérdekű cikkek, urbanisztika. Vagyis majdnem minden, ami ingatlan. (okosotthonka@gmail.com)

Friss topikok

Európa, az én földem

szerző: vilagjaro - 2010.08.14. 10:45


Európa nagy “ország”. A négy kedvenc a francia, a holland, az angol és a magyar. Ha jobban megfigyeljük, nem is vagyunk olyan távol egymástól és a közös pontok is megvannak: építészet, építészek, kreativitás. Hollandiából átrepülünk Angliába, 45 perc, onnan a Csalagúton 2 óra vonatút Párizs, és a nap végére pont a lenyugodott Budapesten sétálhatunk, hogy megfigyelhessük mondjuk a francia tervezésű büszkeségeinket.

A legfantáziadúsabb európai ország címét talán Hollandia kaphatná. Kreatívjai, épületei és a kultúra lüktetése egészen az Európa Kulturális Fővárosa címig röpítették 2001-ben. Történelmi megpróbltatásai után - Hitler meg akarta semmisíteni -, a háború utáni újjáépítés során sok mindent át- és újragondoltak. A ’70-es években megkezdődött az építészeti szabadság, azóta pedig mintha egyfajta mézeskalács világban élnének, vagy ahogy egy ottani magyar fiú mondja, Süsü világában.

Rotterdam
Változatos, színes, ötletes és élhető. A gyerekek és felnőttek kreativitása együtt teszi egy lakható, szerethető, az „itt akarok élni érzéssel” elfogó várossá. Reneszánsz, némi urbánus vadulással, jó értelemben, éjszakai élete folyton pezseg.

Néhány épületét azt sem tudjuk milyen szögből közelítsük meg, alulról, felülről, sehogy sem nyer értelmet, túlmegy minden képzeleten. 1970-ben épült az a sárga ház, amit eredetileg erdőnek(?!) szánt a tervező, de mégha ez nem is, egy másik gondolat biztosan eszünkbe jut: hogy élnek ebben? Hogy mozognak, hogy állnak a bútorok és mi történik a gravitációval a négy fal között.

Vagy a kulturközpontnak szánt ház, aminek a felső szintje mintha a fejünkre akarna esni, hiszen csak úgy ott, magában lóg a levegőben. S hogy a gyerekek a jövő dizájnerei, a betonba nyomott kéz és üveggolyók, az oviban készített rajzok falra festése is bizonyítja.


Anglia
Angliát is érte némi Holland beütés. Az 1700-as években Anna királynő engedett a tengerentúli kreativitásnak, megbolondította a vonalakat, de mára inkább a viktoriánus korabeli házak sora, az egyhangúság és sablonosság jellemzi. Míg Hollandiában a nagy ablakokon és a diverzón van a hangsúly, úgy itt a régi, fa kereteken, a kandallókon és a vörös téglákon. De persze így is szerejük. Nem ritka, hogy itt kastélyban vagy várban élnek, vagy hogy a templomot kocsmának alakítják át - mindenhol a funkción van a hangsúly ellentétben a díszítéssel.

A 20. századi építészeti hullám, ami végigsöpört Európán, Angliát meg sem legyintette. A 2. világháború után kezdődött egy új hullám, a poszt-modernizmus, ami lényegében minden stílus vegyítése. A nagyobb városokban valami bontogatja a szárnyait, de nem nagy a befolyása és talán nem is baj ez. Az „English country house” stílus megnyugtató, szép látványt nyújt és az angol építészeti konzervatizmus az ország velejárója. Néhány blokkház kikukucskál, de elhanyagolhatóak, a „shared house” és az óriási belső terek a megszokottak itt. Így ötvöződik a multikulturalizmus és a toleralizmus és az építészet.


Francia vs. magyar
Angliától mintegy két órányira Franciaországban, vártam a flesst, de ehelyett az „itt már jártam érzés” töltött el. Mintha egy az egyben Budapesten lettem volna. A párizsiak ugyanúgy élnek mint mi, kicsit kopott házakban, plusz van egy Eiffel-tornyuk, de Gustave Eiffel nálunk is besegített (ugye a Nyugati pu.). A Notre Dame gyönyörű, de gótikus templomaink nekünk is vannak országszerte, a legkedvesebb talán a Mátyás-templom. A 13. századi romantika erősen hatott építészeinkre, a boltívek, a stukkók, a kültéri díszítés, a magas oszlopok nálunk is visszakacsintanak, a beépített tetőtér noha francia eredetű, mi is előszeretettel használjuk. Ugyanakkor minden város gyönyörű, amit ketté szel egy folyó, és ha néha éjszaka indulunk várost nézni, amikor minden kicsit csendesebb, akkor nem látjuk hogy koszos és egyből észrevesszük építészeti csodáinkat, a szebbnél szebb hidainkat, a kültéri díszítéseket a lakóházainkon és a körúti lakások legapróbb részletei sem kerülik el figyelmünket.

Mert kreatív, vagy kevésbé, minden háznak megvan a maga története, és jól esik néha elidőzni előttük, hogy észerevegyük, meghallgassuk őket.


Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://otthonokosan.blog.hu/api/trackback/id/tr262133202

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.