A gazdasági krízis és a forint árfolyamának drámai zuhanása korábban elképzelhetetlen kilátástalanságba sodort nem egy családot. Egyelőre csak a kilakoltatási moratórium képes gátat szabni ezrek otthontalanná válásának, ám ez pusztán lélegzetvételnyi időt jelent a bajban lévőknek, a legújabb kormányzati elképzelések szerint jövő márciusig. Hosszabb távon a Nemzeti Eszközkezelő Társaság lehet megoldás, ám a kormány által tervezett állami társaság hallatán a valutalap fanyalog.
A pénzintézetek "nem szívbajosak", ha a haszon behajtásáról van szó: ha a szerződésben foglalt határidőn túl csúszik a jelzáloghitel törlesztőrészlete, a legtöbb esetben szemrebbenés nélkül megkezdik a terhelt ingóság, vagy ingatlan hasznosításának előkészületeit. Jobbára emberség és türelmi idő nélkül. A pénzintézetek gátlástalanságát megfékezendő első ízben a Bajnai-kormány alkotta meg a 2010. április 15-ig érvényes kilakoltatási moratóriumot, amelyet az új kabinet december 31-ig - tél közepéig – meghosszabbított. Az újabb, jelenleg a Parlamentben vitatott jogszabály-tervezet szerint pedig 2011. március 1-jéig fog tartani a tilalom. A bírósági végrehajtásról szóló törvény módosításáról benyújtott előterjesztés szerint nem csak december 1-jétől, hanem már a kilakoltatást elrendelő bírósági végzés kézhezvételét követő naptól – legkorábban így a törvény hatálybalépését követő naptól – el kellene halasztani a lakáskiürítést a következő év március 1-jéig. Az indoklás szerint a törvényjavaslat célja, hogy a ténylegesen kilakoltatással fenyegetett adósok, akik lakhatásukról nem tudnak gondoskodni, ideiglenes haladékot kapjanak a lakásuk kiürítésére. A módosítás kormánypárti beterjesztői szerint a kilakoltatások nemcsak az adósok számára eredményeznek súlyos társadalmi problémákat, de az állam által fenntartott szociális intézmények kiadásait is jelentősen megnövelik.
Nyilvánvaló, hogy a tilalom nem jelent megoldást a bajba jutottak helyzetére, mint ahogy az is, hogy több száz oldalnyi postot eredményezne, ha a szociális, munkaügyi és otthonteremtési elképzeléseket próbálnánk itt nagyító alá venni. Bár vélhetőleg a bloggolók szempontjára nem volt tekintettel a kormány amikor a Nemzeti Eszközkezelő Társaság elképzelését bedobta a köztudatba, mégis érdemes említést tenni erről. Az intézmény lényege az volna, hogy a kilátástalan helyzetben lévő adósoktól az állam a pénzintézeten keresztül kinullázná, vagy átvállalná a fennálló jelzáloghitelt. A lakás így állami tulajdonba kerülne, amit a korábbi hitelfelvevő – és bent lakó – a továbbiakban bérelhetne. A hitelfelvevő így is komoly vagyontól esik el, hiszen bár korábban vélhetőleg sokmillió forintot csengetett ki törlesztőrészletként és fizetett be kezdőnek, mindezért cserébe semmije sincs. Illetve van egy állami tulajdonú albérlete, ami kétség kívül jobb, mint a híd alatt aludni. A nemzeti eszközkezelőről legközelebb ősszel születhet döntés, ám az egész elképzelést keresztülhúzhatja a Nemzetközi Valutaalap rosszallása. Hogy az IMF keze valójában meddig ér el – értsd: mekkora bajban van az ország – egyelőre nem látni, ám a kormány egyelőre látványosan nem hátrál ki az ötlet mögül. Bencsik János belgazdasági államtitkár például a valutalap álláspontjára reagálva úgy fogalmazott: az eszközkezelő társaság nem egy szociális intézmény, hanem egy speciális pénzügyi intézet, ami a halmozott szociális problémákkal rendelkezők táborát hivatott mérsékelni. A kormány pedig eltökélt amellett, hogy az intézmény nyújtson segítséget, figyelembe véve a társadalom kockázatviselő képességét is. Számítások szerint másfél évtizedre van szükség ahhoz, hogy ez a "befektetés" megtérüljön. Az eszközkezelőhöz negyven milliárd forintra volna szükség, amelynek forrásai egyelőre nem ismertek.
Tehát csak a lendület egyértelmű, hogy a vitorlából mi és hogyan fogja ki a szelet, még nem tudni.
