Bővül a csodafegyverpiac…
Jó-e, ha az állambácsi segíti ki a porhanyós slamasztikában megmártózni kényszerülő devizahiteleseket, vagy inkább hulljon a férgese? A nyílt színi dilemmázás, okoskodás, döntéshozói bejelentés a svájci frank aktuális árfolyamának emelkedésével sűrűsödik, a színvonal pedig olyan, amilyen. Kihasználva az ernyedt józanság kegyelmi állapotát, két izgalmi állapot között érdemes szétnézni.
A kormányt lehet fikázni, és szeretni is Viktorostul mindenestül a devizahitelesek gondjai kapcsán, az mindenesetre látszik, hogy erős nyomás alatt vannak a fiúk: számítások szerint 93 000 problémás devizahiteles van, ha ezeknek „csak” fele dobja be a törölközőt, az komoly személyes és társadalmi katasztrófához vezet, amit egyébként végső soron adópénzből kell megoldani.
Egyből hisztiznek a bankok is, ha az ország gazdasági helyzetéhez mérten óriási profitjukat sérülni vélik. (Hogy ebben az alkudozásban mi lesz, nehéz megítélni, de majd meglátjuk.) Az államkassza üres ahhoz, hogy abból segítsenek, így azok, akik attól paráznak, hogy az ő kis adóforintjukból kedveskedik az állam a felelőtlen adóssághalmozóknak, megnyugodhatnak. Másra fog menni a pénz, bizonyosan kevés látszattal.
De vegyük át, mit főzött ki a kormány a nagyon nagy pácban tapicskolóknak. Már a választási kampányban pedzegették, most pedig úgy tűnik, nyélbe is ütik a Nemzeti Eszközkezelő Társaság létrehozását, ami a Magyar Fejlesztési Bank berkein belül működne. Ez az intézmény fogja átvenni a törleszteni nem tudók adósságát, ezért cserébe az ingatlan állami tulajdonba kerül. A hitelfelvevő ezek után keresztet vethet a tulajdonjogra, és az addig befizetett részletre, viszont nem marad fedél nélkül, bérlőként használhatja az ingatlant.
Jó-e ez az államnak, azaz végső soron nekünk? Ha az elmúlt években megszokott vagyongazdálkodásból indulunk ki, komoly aggályaink lehetnek, ha ezt megpróbáljuk levetkőzni, akkor viszont akár még bizakodók is lehetünk. Az állam, ahogy azt Matolcsy György gazdasági miniszter a téma felmerülésekor el szokja mondani, alapvetően a hitelpiacról veszi fel a szükséges forrást, a lényeg az, hogy a költségvetésben nincs erre egy büdös buznyák sem.
Ez akár az állami adósságállomány növekedéséhez is vezethet, de cserébe – szerencsés, vagy szerencsétlen esetben, attól függ honnan nézzük – a piaci ár alatt jut hozzá részben kifizetett ingatlanokhoz. Azaz a piaci ár alatt vásárol be lakásból, ami befektetésnek sem utolsó. Ezeket később, a vásárlóerő stabilitásával akár piacra is lehet dobni, vagy meg lehet tartani, ami egy állami bérlakásállomány alapjául is szolgálhat.
A kormány egyébként azzal számol, hogy néhány tízezer bajba jutott devizahitelesen segíthet az eszközkezelő, amelynek részletesen kidolgozott javaslatát október 15-ig készítik el. Ez tehát egy szükségmegoldás, amiből akár még jól is ki lehet kerülni, hiszen 1. örülhetnek a felelőtlen devizahiteleseket megregulázni óhajtók, hiszen végső soron elveszítik tulajdonjogukat, 2. növekszik az állami ingatlanvagyon úgy, hogy a bérlők közben tejelnek, 3. a bankok kimaradnak ugyan ebből a buliból, de végül is pénzüknél lesznek, 4. elmarad a társadalmi katasztrófa.
A bérlakás-motívum közös, az összes többi viszont különbözik a Társaság a Lakásépítésért Egyesület javaslatcsomagjában. Az érdekképviselet tervezete szerint évi 40 milliárd forint állami támogatással ötezer olyan bérlakást lehetne építeni Magyarországon, amelynek bérleti díja négyzetméterenként ezer forint alatt lenne. Maráczi Zsolt, a szervezet ügyvezető elnöke szerint az államilag támogatott lakásépítés elsődleges funkciója a konjunktúra-kiegyenlítés lenne, de erős a szociális motívum is. Mint írják, a projekt nagyban elősegítené a mobilitást, a városfejlesztést, munkahelyteremtést és megdobná az állam adóbevételeit is. Ennek a programnak nem része a használt lakások bérlakássá alakítása, mert kifejezetten gazdaságélénkítő, munkahelyteremtő programban gondolkoznak.
